Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Versek - Elbeszélések

90

BETHLEN NAPTÁR

Lásd engem, kócos, bús jobbágyok Sarját, rég megtett gyermekének A finom, csábitó Nyugat, de Láttodra egy-egy régi ének,

Valami kancatej szagú dal Lelkem ős pusztáiból följön És jajgat a nap hunyó fényén S meghal az esti búzaföldön.

Tóth Árpád

Baranyi Ferenc:

SZENT MIHÁLY ÜTJÄN

Párisban a Hortobágy Poétája percig feledte a magyar ugart,

(Szent Mihály útján korzózott a nyár és dalolt a Szajna-part) —

de otthonról az ősz, a gond utána szökött egy pillanatra, nesztelen, s a költő őszi kedvvel ment tovább a Boulevard Saint Michelen.

Szívében akkor íve tört a nyárnak: a Gare de VEst-re fázósan vonúlt, s — föl-földobott kő — ősz-kopár hazája földjére visszahúllt.

... Páris nyarában könnyed volt a szívem, akár a Szajna-parti énekek, nem jött az ősz, nem háborgatta semmi a faleveleket,

csupán valami ősi nyugtalanság

emléke borzolt lombok ágbogán,

hogy még a legszebb nyárban se feledjem:

merről üzent az ősz egy délután,

hogy még a messzi nyárban se feledjem:

hol a hazám. (Páris)