Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
184 BETHLEN NAPTÁR MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZAK SZÖVETSÉGE “Ha a trombita bizonytalan zengést tészen. . .” (/. Kor. 14:8) Sokan eltévednek a nagy vallási elködösítésben, a minden mindegy hirdetésében. Úgy is csak egy Egyház lesz s mire való a külön hitvalláshoz ragaszkodás . .. hirdetik különösen azok, akiknek eleddig nem sokat jelentett a vallás. Hangoskodva lelkesednek egy ábrándképként előrajzolt vallási egységért, melyhez azonban, — a saját felekezetöket meg nem becsülve — semmi pozitívummal se járulnak hozzá. A keresztyén egység elérése hosszú út, melyhez az első lépés az összedolgozás és az pedig a felekezeteken belüli összefogással kzdődhet. Délamerikában a magyar reformátusok összefogtak s egyházaik kiáltványát a Bethlen Naptár külön méltatja. Nem trombitaszó, sőt nem is tárogató. De Isten nekünk, a délamerikai kis egyházak pásztorainak kezébe adta a tilinkót. Nem bizonytalan zengést tesz a mi messziről hangzó furulyaszónk. Jó addig is figyelni rá és nem csak gyönyörködni benne, mig a nagy magyar református közösségek átveszik a melódiát s belefújnak a trombitába, hogy készüljünk a rendbeállásra. S ha mégegyszer azt izenik, mindnyájunknak el kell indulni. Mit is jelent a délamerikai összefogás? Első sorban szentimentalizmust. Érzelmi motívumokat, de nem megvetendő könnyű és futó érzelgősködést. Évtizedek óta érezték és átérezték itteni egyházaink, hogy közös gyökérből szakadtak ki, akár Uruguayba, akár Argentínába vagy Braziliába vetődtek. A közös múlt letagathatatlanul rájuk nyomta a bélyeget. Hiába nevezi gyakorlati okokból magát Brazilai Református Keresztyén Egyháznak az elkézsia, mindenki úgy ismeri, mint a Magyar Egyház. Az elszintelenedő latinamerikai általános keresztyén szektáriánusodó protestánizmusban mutogatnak a mi egyházainkra: a kálvinisták. Ez a közös érzelmi hovatartozás, amely az öregeket a múlthoz, de a harmadik generációsokat is az eredetük kereséséhez irányítja, ez volt az egyik motívum az egymásra- találáshoz. Pedig milyen különböző kultúrák területén élnek a délamerikai egyházaink. A másik ok: az összefogás biztonságot jelent. Gyakorlati célt szolgál. Az egyik lelkészünk, aki egy egész országban egyedül küzd, állandóan azon tépelődött: hová is tartozom? Milyen vihar fogja elfújni, amit épitettem, akár a lelkekben, akár intézmények
