Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Régi imádság
1969 97 A gyerekek dobálják egyik kezükből, a másikba a forró, zsíros lángost. Az enyém tetejére még tejfölt is tettek. Aztán egyszerre friss kenyérillat csap meg. Mikor a kocsi előállott, a kenyerek is kisültek. A gazdaasszony egymásután szedi ki a kemencéből a pirosbarnára sült, mosolygós, kerek, szép buzakenyereket. Mosolyog is hozzá büszkén, ahogy a kezében tartja. Az ura is. És olyan szép volt igy, ahogy a kenyeret kezében tartotta, mint az a föld, amelyik annak a kenyérnek a búzáját termette. Régi imádság Istenem, bocsásd meg nekem a legjobbat is, amit teszek, a legjobbat is, amit gondolok. Hogy ítélj felettem, lenne rá hatalmad, de kegyelmed mégis bűnbocsánatot ad. Az ítélet a törvény sújtó szigora, a kegyelem szíved drága előjoga. Bocsásd meg azt, amire nem gondoltam, bár kellett volna, amit nem mondtam, bár kellett volna, amit nem tettem, bár kellett volna. Bocsásd meg azt, amire gondoltam, bár nem kellett volna, amiről beszéltem, bár nem kellett volna, amit megtettem, bár nem kellett volna. Megbántam, amit gondoltam, beszéltem, cselekedtem. Bűnbánattal kérlek Istenem, bocsáss meg mindent nekem.
