Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Európa
1969 167 Prágában Vanyecsek jogtanár a “világpolitikát” is beszőtte előadásába. — Ha magunk maradtunk, mostmár legalább legyünk magunk, — mondta a cseb diákoknak. Ezzel nyugtázta, hogy a szudétanémetek, magyarok, lengyelek leszakadtak a republikáról. — Az öreg Kapras dékán akkor iskolaügyi miniszter volt. Jóságosán bocsánatot kért azért, hogy rosszul ejti ki a nevem, amikor a vizsgaeredményt kihirdette. — Felszabadulás 1939 márciusában: A maradék-Cseh-Morvaország megszállása a németek által, s a protektorátus alatt önállóvá vált Szlovákia s a Kárpátukrajnai köztársaság kikiáltása Prchala cseh tábornok védnöksége alatt az én segédtanítói állásom elfoglalása után, vagy tíz napra történt. Csongorról, erről a Munkácshoz közel eső színmagyar községről tudott volt, hogy a határkiigazitás révén Magyarországhoz kerül. Az iskolahatóság nem is vett ki tőlem élő szóban esküt. Aláírtam egy űrlapot, meg sem nézve s láttam, hogy a tanfelügyelőt sem érdekelte a dolog. — Az iskolában felírtam a táblára pár népdalt; megtanítottam a Himnuszt, vasárnap délután helyettesítettem Kása Ferdinánd lelkészt a szószéken s ezzel megvolt a “bizalom”. Nem kérdezett tőlem senki semmit. — 1939 március 14-én reggel, az iskolába mentem, mint máskor. Az utca túlsó végén embercsoport közeledett felém. Mind idős férfinak látszott. Zászlót vittek a toronyba, öregesen, minthacsak mozgó rög lett volna minden ember. Élet s halott tragédiák látszottak összefolyni bennük. — A Himnuszt énekelték sírva, s terhes örömüket gurgulázó hangon bekiáltották az udvarokba: “Felszabadultunk!” S kezükben lengett a molyette, poros, régi zászló, mit ereklyeként dugdostak hosszan, s most előkerítették az idők. . . Újra Csehszlovákiában (1947): 1947 elején újra Csehszlovákiában voltam. .. Pestről jutottam oda, Nyugat felé menekülve, mert akkoriban senki sem törődött az ottani magyar tömegekkel. Az államnép szemében a magyarok kitelepítésre voltak Ítélve. Egy Magyarországra került diák ideadta igazolványát s egy szlovák pénzügyigazgatósági tisztviselő belepecsételte a fényképemet. Az éjtszakát is nála töltöttem az egyik délszlovákiai magyar városban. Magyar felesége volt és volt egy kislányuk. Ezért segített rajtam. Tudta, hogyha kitelepítik a magyarokat, azután őt északrahelyezik. Ott az igazi
