Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Európa
168 BETHLEN NAPTAR szlovákok nem veszik majd be társaságukban, “magyaron” mivoltáért. Kislányuk is szenved majd, egy életen át. Ő is áttelepül Magyarországra, — mondta nekem. — Reggel kikisért az állomásra, hogy csendőrökbe ne botiadjak s messziről is szemmeltartott még. Én azzal a “szégyen-kaloda”liangulattal hagytam el a kis várost, ahogyan a költő: Ady leírta a kis, dunamedencei népek sorsát. Furcsa volt ez a félelem, szlovákon, saját hazában s jólesett, hogy bennünk jobban bízott. — Persze, ma is Szlovákiában él bizonyosan még! A deportálások “közelről”: A kiüldözöttek problémájával Pesten ismerkedtem meg, a Sas-utcai irodán. Egy időben tudtuk, hogy a szlovákok harmincezer intellektuális foglalkozású embert tettek át a határon, harminc kilós csomaggal. — A Sas-utcából a Kárpátaljáról menekültek névsorát az oroszok a titkosrendőrség utján igyekeztek megszerezni. Néhai Köszörű Károly, volt ungvidéki főbíró egy éjtszakát átsírt miattuk, mint most, nemrég prágai helyettes belügyminiszter sorstársa, aki tehetetlen tiltakozásként az öngyilkosságot választotta. Ózdnál vonaton mentem a szlovák határ iránt. Este volt. Az emberek lepedőkbe kötött bátyúkkal cipekedtek az állomáson. Egy néptanító valahol, később egy dombról ereszkedett lefelé. Felismerte mellettem a földiéit s odakiabálta nekik, hogy megérkezett a faluba a cseh katonaság. Édesanyját betegen hagyta az ágyban. Nem etette, nem itatta meg a jószágokat. — Csak nem viszik el az anyját . . .- erősítgette magát a földönfutóvá tett férfi. — Még a határon innen egy szabadtűzhelyes nagy házban töltöttem az éjtszakát. A tűznél túloldali gazdák ültek, hallgatagon. A szekerek szénával rakva, álltak sötéten az udvaron, mint a hegyek. — A jószáguk is ideát volt már. — Szűcs tanítót s egv református papot viszont előbb elvitték Ustí-ba, internálótáborba, mielőtt áttelepülhettek. -— A kamrák, a vermek, a baromfiudvar, az istállók tartalma a kiürített falvakban a vidék csőcselék-népének vált prédájává, míg telepeseket hoztak oda. A tereken sütöttek, főztek, adtak-vettek, kótyavetyéltek mindent. — Itt is, ott is otthonhagyott öregembereknek kelt szárnyra a hire, kik megbomlott aggyal, naphosszat ültek az új gazdáknak adott házak küszöbénél. Prágában egy ottmaradt volt diák ügyvédbojtár ismerősömet kerestem Horejs ügyvédnél, a Yogyicsková utca 20 alatt. — A
