Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Európa

160

BETHLEN NAPTÁR

CSEHSZLOVÁKIA

A cseh tavasz. Régi, csehszlovákiai személyes élmények.

A “prágai tavasz”:

1968 nyarán az orosz tankok végetvetettek a “prágai tavasznak”. A tavaszt, amely a dunamedence népei életében láncszemként simul az 1956-os magyar forradalom eseményeihez, nehéz tél váltotta fel. Az a nehány magyar, aki Prágába nyugatról érkezve történetesen átélte az orosz bevonulást, azzal az érzéssel jött vissza nyugatra, minthacsak otthon lett volna 1956-ban Budapesten. Ott is osztogatták a cseh nemzetiszin szalagot, ott is ott voltak a tankok, ott is belelőttek az épületekbe,—itt-ott folyt a vér,—s az emberek ott is sírtak.—De az élet a télben is él s folytatódik tovább. Hisszük, hogy a “prágai tavasz” is él, s folytatódik a lelkekben tovább, csendben s hisszük, hogy máshol, más kisnép életében újra jelentkezik majd hirtelen, csodálatosan, tektonikusán a rengés. Olyan volt ez a “tavasz”, mint mikor borús égen a szétszakadt fellegek megmutatják egy pillanatra a napot. Itt is csodálatosan előtűntek azok a tények, amik a kis, dunai népek gondolatát foglalkoztatják.

A délszlovákiai magyarok 1968-ban:

A “prágai tavasz” szele megérintette a délszlovákiai magyarság tömegeit is. A csehek és szlovákok Novotny volt köztársasági elnök orthodox kommunizmusa ellen fordulva a demokratizálódási folyamat programmját készítették elő.—A délszlovákiai magyaroknak még messzebb kellett visszamenni: Novotny elődje —Siroky Bálint programmjához, aki ezt mondta 1946-ban a délszlovákiai magyarokkal kapcsolatban: “A kommunizmus eszméjének meg kell nyerni három és fél millió szlovákot, akik éveken át a Hlinkapárt befolyása alatt voltak. Ezért nem lehetünk tekintettel a félmillió szlovákiai magyarra.” (A Hlinka-párt jobboldali szlovák katolikus néppárt volt.)

Ez a kijelentés akkor történt, amikor a köztársaság a magyar (és német) lakosságot megfosztotta az állampolgári jogától; a németeket kitelepítették, a magyarok “kitelepítés” előtt álltak. Később, 1948 után visszakapták az állampolgárságukat “magyar nemzetiség” megjelölésével az okmányaikban, s valahol, abban az időben megállt a politikai, gazdasági, nyelvi, kulturális s iskola-joguk fejlődése, kielégítése s az egyenjogúsítása.