Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
136 BETHLEN NAPTÁR Kérdéses, hogy a jelenlegi vezetők közül akad-e majd egyáltalán valaki, aki hajlandó ellenforradalomnak minősíteni azt a csodálatos demokratikus fejlődést, amely, mivel nyolc hónapon keresztül tartott és nem két hétig mint a magyar forradalom, még mélyebben beleívódott a csehszlovák nép leikébe. A vezetők ereje, hogy nem hagyják egyenkint leszalámizni magukat, elutasítják a szovjet mesterkedéseket, amelyekkel egymással szembe akarja állítani őket és a csehszlovák nép kemény, egységes, hűséges kitartása. Nagy kérdés az is, hogy terror nélkül egyáltalán sikerül-e visszavinni a népet abba az állapotba, amit a Szovjetunió “normálisnak” elfogad. Magyarországon 1956 november 4-e után két hónapig tartott ez a passzív ellenállás. 1956 december 28-án a Magyar írók Szövetsége még nyilatkozatban Ítélte el a szovjet beavatkozást. 1957 január 3-4-én Budapesten összeültek a kommunista államok vezetői és elhatározták, hogy terrorral számolják fel az ellenállást. Következő nap a két fő szabadságharcos vezetőt, Dudás Józsefet és Szabó Bácsit statáriális tárgyaláson halálra Ítélték és azonnal felakasztották. Megindultak a tömeges letartóztatások és kivégzések. Csehszlovákiában nem volt véres harc, aktív, fegyveres ellenállás. A Szovjetunió ennek ellenére letartóztatásokat, internálásokat, pereket követel. A vezetők egyelőre erről hallani sem akarnak. Ma még csak találgatni lehet, hogy milyen irányban fog fejlődni Csehszlovákia politikája és az ország népének magatartása, élete. A Szovjetunió égjük célját már mindenestre elérte. Hadosztályainak jelenlétét szerződéssel biztosította Csehszlovákia területén. A hivatalos jelentés szerint “ideiglenesen”. Magyarországon már a háború befejezése óta állomásoznak ilyen “ideiglenesen” a szovjet csapatok. Az árnyékok nőnek Miután a Szovjetunió nem talált kollaboránsokat Csehszlovákiában, akik vállalták volna a Varsói Hatalmak csapatainak behívását legalább utólagosan, elméletet dolgozott ki a katonai megszállás igazolására. Az új külpolitikai doktrína először a Szovjetunió kommunista pártjának központi lapjában, a Pravdában jelent meg, 1968 szeptember 25.-én. A cikk nyíltan sutbadobja a nemzeti önrendelkezést, az egyes szocialista államok függetlenségét és így az Egyesült Nemzetek alapokmányát. Helyébe nyiltan a “szocialista államközösség” elvét állítja. Eszerint egyetlen szocialista állam sem folytathat olyan kül- és belpolitikát,
