Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
1969 137 amely sérti a többi szocialista állam “közös” érdekét. Ha ezt teszi, a többi szocialista államnak nemcsak joga, de kötelessége is azt bármilyen eszközzel megakadályozni. A Szovjetunió külügyminisztere az Egyesült Nemzetek Közgyűlésében október 3-án megtartott beszédében megerősítette, hogy a Pravda cikke a szovjet külpolitika új alapelve. “A szocialista országok nem engedik meg olyan helyzet kialakulását, amely a szocializmus létérdekeit veszélyezteti, amelyben megsértik a szocialista közösség határait, és ezzel veszélyeztetik a nemzetközi békét” — mondotta. Ki szabja meg, hogy mi a szocialista államok “létérdeke”? Természetesen Moszkva, éppúgy mint 1968-ban Csehszlovákiában. Az új szovjet elmélet nagy megdöbbenést keltett világszerte, Romániában és Jugoszláviában pedig nagy félelmet. Kommunista frazeológiába öltöztetve az ugyanis nem egyéb, mint Hitler “élettér” elméletének felújítása Európában. Hitler azzal számolta fel a közép-európai államok függetlenségét, hogy a németségnek élettérre van szüksége és ebben az élettérben nem engedhet meg “németellenes” politikát. A Szovjetunió a már kommunizált országok népeinek viszonylagosan nagyobb szabadságra, belső függetlenségre irányuló törekvéseit azzal akadályozza meg, hogy az “a szocializmus létérdekeit veszélyezteti”. Nem tűr meg másfajta rendszert, mint ami szolgaian másolja a Szovjetunió társadalmi és gazdasági rendjét. Nem elégszik meg azzal, hogy katonai és gazdasági szövetségi rendszerébe iktatja be őket, de belső rendjüket is meg akarja szabni. Ha nem megy másképpen: fegyverrel ! De hol van a határa a “szocializmus létérdekének”? Nem veszélyezteti-e azt Románia és Jugoszlávia vagy Albánia politikája? Nem veszélyezteti-e azt, hogy Nyugat-Berlin idegen testként ékelődik be a szocialista táborba? A csehszlovák invázió után a Szovjetunió a UN alapokmányába is befoglalt szövetségesek közötti 1945-ös egyezményre hivatkozva jegyzékben szögezte le, hogy neki törvényes joga van Nyugat-Németországban akár katonailag is megakadályozni a “fasizmus és revansismus” újjáéledését. A nyugatiak szerint ez a régi egyezmény már érvénytelen, a Szovjetunió politikáját azonban nem a nemzetközi egyezmények, jogok szabják meg, különösen nem az utóbbi két esztendőben, hanem a terjeszkedni, hódítani akaró birodalom érdekei. Ezeket pedig a szovjet tábornokok állapítják meg, azok akik Csehszlovákia megszállását eltervezték és végrehajtották. Ők pedig láthatólag szívük gyökeréig imperialisták, akik fütyölnek
