Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
1969 135 háború óta még nem került sor. Mindez már az invázió óraműszerű pontos és gyors végrehajtását célozta. Augusztus 21-én a Szovjetunió csatlósainak csapataival együtt elfoglalta Csehszlovákiát, a kiadott hivatalos jelentés szerint “csehszlovák hazafiak” kérésére, akik “hűek maradtak a szocializmushoz”. A szovjet tervekbe azonban hiba csúszott be. Biztosak voltak abban, hogy akadnak jelentős csehszlovák politikusok, akik vállalják a Quisling szerepet. Mivel Szvobodáról tudták, hogy meggyőződéses szovjetbarát, az ő személye köré akarták felépíteni Csehszlovákia új bábkormányát. Szvobodát ünnepélyesen vitték Moszkvába, államelnöknek kijáró tisztelettel; Dubceket, a párt főtitkárát, Cernik miniszterelnököt, Smirkovskyt a Nemzetgyűlés elnökét pedig fogolyként, bilincsbeverve, megrugdosva és megkínozva. Szvoboda azonban az árulókkal nem volt hajlandó szóba sem állani és kijelentette, hogy a három lefogott vezető nélkül semmiről sem hajlandó tárgyalni. Álláspontjától se Ígérgetések, se vesztegetések, se fenyegetések nem tántorították el. A katonai megszállás pedig olyan egységbe verte össze Csehszlovákia népét, amilyen egység történelme folyamán még soha nem alakult ki. Az oroszok mindent megszálltak, de kollaboránsokat nem tudtak összeverbuválni. A titkos rádiók, de még televízió adók is gombamódra szaporodva tájékoztatták a népet a titokban ülésező párt- és állami szervek határozatairól és passzív ellenállásra szólították fel a népet. Pár nap múlva a Szovjetuniónak nem volt más választása, minthogy a bilincsbevert és árulónak kikiáltott vezetőkkel leüljön tárgyalni. Az augusztus 26-án megkötött moszkvai egyezmény kompromisszumként jött létre. A Szovjetunió — legalább is egyelőre — letett arról, hogy Moszkva-hű bábokat állítson az állam és a párt élére. A reformista vezetőket akarja rákényszeríteni, hogy hajtsák végre az általa megszabott programot. így nemcsak céljait érheti el, de a nagyon népszerűvé vált csehszlovák vezetőket is megfoszthatja nimbuszuktól. Állandóan az 1956 utáni magyar példát ajánlja követendő útként a csehszlovák vezetők számára. Csehszlovákia ismerje el, hogy az országban ellenforradalom volt, az öt szocialista ország csapatai nem megszállóként vonultak be, hanem azért, hogy a szocializmus fennmaradását biztosítsák. Ezért őket nem elitélés, mégcsak nem is kritika, hanem hála illeti. Egyszóval olyan rendszert akarnak kialakítani, mint az 1956-os forradalom után Magyarországon. Két hónappal az invázió után ezt még nem sikerült elérni.
