Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
128 BETHLEN NAPTÁR Novotny bukása hatalmas lökést adott a reformmozgalomnak. A cenzúra felfüggesztése, majd eltörlése az értelmiséget és az ifjúságot fellelkesítette. A meginduló szabad viták során kialakult az a vélemény, hogy a politikai és gazdasági reformokat csak akkor lehet megvalósítani, ha nemcsak rehabilitálják a terror áldozatait, de felelősségre is vonják a bűnök elkövetőit. Ezzel lehet megakadályozni az önkény visszatérését. A legfőbb bűnös persze az állam elnöke, Novotny volt, akinek vétkeit egyre nyíltabban kezdték tárgyalni. A sajtó, a rádió, a televízió a nemzet lelkiismeretévé vált, kiméletlen nyíltsággal hozta nyilvánosságra a sztálinizmus rémtetteit. A közvéleményt különösen Masaryk külügyminiszter halálának tisztázatlan körülménye izgatta. A politikai rendőrség több magasrangú tisztje, egykori félelmetes vészbírák öngyilkosságba menekültek a felelősségrevonás elől. Novotny és hívei, a sztálinista pártapparátus megdöbbenve szemlélte, hogy immár nemcsak hatalmuk, de személyes szabadságuk is veszélyeztetve van. Ezért ellentámadást indítottak. Biztatást kaptak a Szovjetuniótól is, elsősorban a cselszövő, intrikus Csernovenkó követen keresztül, aki mindent elkövetett, hogy Dubcek és a reform-kommunisták megbukjanak. A munkásságot akarták megnyerni szövetségesüknek. A gazdasági reform ugyanis a fizetési és bérrendszer megváltoztatását is jelentette. Röviden azt, hogy csak az elvégzett munkáért lehet bért kapni, a teljesítmények papiron való kimutatásáért nem. A bér és foglalkoztatás csak akkor van biztosítva, ha az üzem haszonnal termel. A munkások jórésze úgy gondolkodott, mint Magyarországon. “Kis pénzért kis munka”, ez volt a jelszó és az alapfizetést minden körülmények között megkapták. A reform következtében fellépő bizonytalanságtól féltek, azt ellenszenvvel nézték. Ezt az érzést akarták Novotnyék meglovagolni és a munkásokat fellázítani a reform-kommunisták ellen. Propaganda-érvük az volt, hogy a reform bevezetésével “megszűnik a munkásosztály vezető szerepe”, az értelmiségi dolgozók, igazgatók, mérnökök veszik át a hatalmat, akik fokozatosan visszaállítják a kapitalizmust. A jelek azt mutatták, hogy Moszkva már előre elkönyvelte ennek az akciónak a sikerét. Különösen azért, mert másik oldalról nyomta Dubcekéket, hogy állítsák vissza a cenzúrát, ne engedjék meg a szabad sajtót, rádiót, mert ez “ellenforradalomhoz” vezet. Dubcek és társai előbb maguk sem gondoltak arra, hogy ekkora szabadságot engedélyezzenek, most azonban nem léphettek fel az írók-újságírókkal és az ifjúsággal szemben, hisz ők egyetlen sző-
