Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
1969 129 vetségesükké váltak a hatalmukat visszaszerezni akaró sztánistákkai szemben. Az a tény, hogy ezeket Moszkva minden rendelkezésre álló eszközzel segítette, hogy szovjet politikusok, újságírók, párt- és kormánydelegációk egymásnak adták a kilincset és soha nem látott számban keresték fel Csehszlovákiát, hogy segítsék a konzervatívokat, még elkeseredettebbé tette a haladó és maradi erők közötti küzdelmet. A munkásság gondolkodásának megítélésében azonban mind a sztálinisták, mind pedig Moszkva tévedtek. Nincs még egy rendszer, amely annyira lebecsülné a kétkezi dolgozó ember intelligenciáját mint az állítólagosn rájuk épülő szovjet kommunizmus. Annyi tapasztalat után is még mindig azt hiszik, hogy elég a húsos fazekat madzagon tartva hol közelebb, hol távolabb vonni, hogy ellenőrzést gyakoroljanak fölöttük. Nem akarják ma sem elhinni, hogy ha egyszer a szabadság lehetősége nyílik meg a dolgozó ember előtt, akkor másodrendűvé válik a kereset, megélhetés, életszínvonal kérdése. Csehszlovákiában is ez történt. A munkásság nem a Moszkva támogatásával ügyködő sztálinisták szirén hangjaira hallgatott, hanem a demokráciát, emberi szabadságot követelő sajtóra, rádióra, televízóra. Amikor aztán lelepleződött Novotny és társainak közvetlen felelőssége a kivégzésekben, kínzásokban, törvénytelenségekben, mesterkedéseik a hatalom megtartására és visszaszerzésére és az a tény, hogy akár szovjet tankokat is hajlandók lennének erre igénybe venni, az országban olyan egyetemes felháborodás keletkezett, hogy Novotnynak március elején az elnökségről is le kellett mondani. Vele együtt buktak legmegrögzöttebb támogatói és bűntársai. A csehszlovák tavasz A kezdetben csak párton belüli harc fokozatosan kiterjedt az egész népre. A szabaddá vált sajtó, rádió és televízió egyre több embert vont be abba a szellemi és lelki forradalomba, amelynek két fő motorja az írók és az ifjúság volt, csakúgy, mint 1956-ban Magyarországon. A pártapparátus azonban még mindig nem adta meg magát és Moszkva állandó bátorítására támaszkodva a demokratizálást “ellenforradalmi veszélynek”, a kapitalizmus visszaállítására irányuló aknamunkának minősítette. Követelték a “párt vezető szerepének” helyreállítását, ennek érdekében a szabad vita és a szabad sajtó betiltását, a cenzúra visszaállítását. Szervezkedtek annak érdekében is, hogy a Népi Miliciának nevezett párt
