Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
126 BETHLEN NAPTAR Nem tudtak több kenyeret adni, hát cirkuszt biztosítottak. A kulturális élet szórakoztató ágát felszabadították, hadd terelje el a figyelmet a bajokról. Persze egy magas kultúrájú, tehetséges nép azonnal értett ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel gazdálkodjon. Színház, bábszínház, film, szórakoztató irodalom anyag volt a cseh írók, művészek kezében, hogy segítségével a mai emberhez, mai nyelven és egyre magasabb művészi igénnyel szóljanak. Mondanivalójuk ha nem is volt nyílt politikai ellenállás, de szimbólumokban, helyzetekben, az élet ábrázolásában harc volt az embertelenség mindenféle formája ellen. Különösen a fiatal nemzedékekre gyakorolt nagy hatást. Amikor pedig a nyugati világban is nagy elismerést aratott, mint például az új cseh filmművészet, az visszahatott a csehszlovák nép nemzeti önérzetére. Miután a szomzédos Lengyel-és Magyarország megengedte polgárainak a nyugati útazásokat, az érintkezésnek ezt a szelepét is fel kellett nyitni. A gazdasági életnek olyan szüksége volt a nyugati valutára, mint az embernek a levegőre, ami miatt minden lehetséges eszközzel növelték a turista-forgalmat. A nyugati kultúra, életforma hatása egyre mélyebbé, átütőbbé vált. Az írók, művészek, toliforgatók egyre merészebbek lettek, a párt meg egyre idegesebb. Új és új határozatokat hoztak a kulturális élet megrendszabályozására, a fiatalság marxista-leninista szellemben való nevelésére, de a szépen kidolgozott irányelveket nem lehetett már végrehajtani, mert a hatalmat birtokló pártapparátuson kívül senki sem hallgatott rájuk. Mi több — a párton belül is egyre nőtt azoknak, a főképpen fiatalabb nemzedékekhez tartozó kommunistáknak a tábora, akik felismerték, hogy a párt elszakadt a néptől, légüres térben él, hitelét elvesztette és reformokra van szükség, hogy régi tekintélyéből valamit is visszaszerezzen. De mélyreható reformokra van szükség ahhoz is, hogy a gazdasági életet újra mozgásba hozzák. 1967 júniusában a Csehszlovák írószövetség kongresszusa már nyílt lázadást jelentett a sztálinista gazdasági és kultúrpolitika, vezetési és kormányzási módszerekkel szemben. Novotny rögtön megérezte a veszélyt. Egy pár írót, a legmerészebbeket, kizáratott a kommunista pártból, az írószövetség lapját betiltatta. Lázadás a párton belül Késő volt. Ez már nem segített. A Szlovák Kommunista Párton belül többségre jutottak azok, akik a szlovákoknak már 1921- ben, majd 1945-ben is megigért, de soha meg nem valósított egyen-
