Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
1969 125 gaival egyszinten álló állam volt, az 1960-as évek elején már gazdasági csődbe jutott. Termelési színvonala mennyiségileg és minőségileg is visszamaradt, világpiaci versenyképessége lezüllött. Az ország gazdasági erejét a végletekig kimerítette az ésszerűtlen, korszerűtlen, elmaradott, bürokratikus és pazarló kommunista tervgazdálkodás, valamint a Szovjetunió kizsákmányolása. A cseh kommunista vezetők, mint Moszkva hű csatlósai erejükön felül is részt vettek a Szovjetunió gazdasági felépítésében, valamint az elmaradott kommunista országok, így például Kuba, Észak-Korea és Vietnám megsegítésében. A szovjet világhatalmi törekvéseket is nagy erővel támogatták és a Szovjetunió szerint ők voltak az arab világ és a volt gyarmati országok legnagyobb fegyverszállítói. A politikai célú segélyprogrammból is busásan kivették a részüket, ugyannyira, hogy a külföldi segélyek egy főre jutó összege majdnem duplája volt a Szovjetunióénak. Mindez együttvéve gazdasági válsághoz vezetett. 1961-63 között a termelés az előző évekhez viszonyítva visszaesett. Az ötéves tervet egyszerűen el kellett ejteni. A raktárak megteltek minőségileg elavult, eladhatatlan árukkal. A mezőgazdaságból a fiatalok elmenekültek, a falu elnéptelenedése veszélyes méreteket öltött. A gépesítés nem tudta pótolni a kieső munkaerőt . A mezőgazdasági termelés lezüllött. Az életszínvonal süllyedt. Ugyanakkor ez a jelenség akkor még elég egyedülálló volt a kommunista államok táborán belül is. Csehszlovákia népét különösen bosszantotta, hogy a kelet-németek, akikkel szemben még sokkal nagyobb ellenszenvet éreznek, mint a nyugat-németekkel szemben (poroszok!), megelőzték őket gazdasági és életszínvonalban egyaránt, jóllehet Németország keleti része agyon volt bombázva a háborúban. Ilyen helyzetben aztán olyan rétegek is kiábrándultak a kommunizmusból, akik korábban támogatták. Az 1956-os Huszadik Szovjet Pártkongresszus (Hruscsov híres Sztálint elítélő beszédével), a lengyel felkelés és a magyar forradalom is sokak szemét felnyitotta. A meginduló szabadabb gondolkodást, a párton belüli reformtörekvéseket azonban a rezsim erélyes kézzel elnyomta. A gazdasági válsággal, a csőddel azonban szembe kellett nézni, nem használt a propaganda. Az elégedetlenség, feszültség levezetésére itt-ott a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben szelepeket nyitogattak. Az enyhítő rendelkezések azonban egyrészt nem hozták meg a kívánt eredményeket, másrészt további lökéseket adtak a reform-mozgalomnak. Novotnyék úgy kezelték a népet, mint a római diktátorok.
