Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
BETHLEN NAPTÁR 120 Justizmord! — kiáltja az isteni színjáték szemlélője. Ismét a jogászokra kell hivatkoznunk. Jogi szempontból, nem kétséges, hogy szabályszerű volt a tárgyalás. Jézus tudta, hogy mit vállal, és a Bíróval egyetértésben, annak beleegyezésével vállalta az áldozati bárány szerepet. Már most miért evangélium, jó hir az, hogy Jézus az ember bűnéért, törvényszegéséért megfizetett? Azért mert az ember büntárgyalása az Isten részéről ezzel megtörtént, befejeződött. Isten az ember peres iratait, amik a vádakat tartalmazták, ad akta tette. Az ember pere az ő részéről le van zárva. A pert lefolytatta, az Ítéletet végrehajtatta. Most — jogi szempontból — közömbös, hogy kit ítéltek halálra. A tény fontos, hogy t.i. egy kifogástalanul levezetett bünper lezáratott, mert bíró és vádlott tudtával történt, ami történt. Kétszer ugyanarra a bűnre nem lehet büntetést kiszabni, ez sem lehet vita tárgya. Ha pedig a bűnös megbűnhödött, nincs többé bűn és kárhoztatás. Az ember szabad. Teljesen szabad. Ami adóssága volt ■— azt átvette a kezes — és fizetett a kezes. Ha viszont nincs tartozás, elszámolás többé, ebből logikusan következik, hogy nem vagyok a törvény hatálya alatt. Ami a törvényre tartozott, azt kiegyenlítette a Megváltó, ami a közéletben azt jelentette: valaki, aki fizet. Ha nincs bűn és a törvénynek elégtétetett, az Isten már nem haragszik az emberre. Az ember ugyan halandó maradt; testileg nem, de lelkileg megnyilt előtte az elvesztett Éden kapuja. Újra a fiúság, az Istennel való személyes közösség állapotába került. Az embernek ezt az Istennel való új helyzetét természetesen meg kell hallania. Ezt máshonnan mint Isten igéjéből, meg nem tudhatja. “Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róm. 10;17). Isten az Édenben és a törvény korszakában személyesen, illetve maga tárgyalt az emberrel. A kereszt óta — az Egyház korszakában azonban a Fiú tárgyal az emberrel. “Az Atya nem ítél senkit, hanem az Ítéletet egészen a Fiúnak adta” (János 5:22). Isten a világot odaajándékozta Jézus Krisztusnak. Ha tehát valaki meg akarja tudni, hogy Istennek mi a véleménye róla, azt Jézustól kell megtudakolnia. Akit bűnei Istenhez visznek, az — akarva, nem akarva — Jézussal találja magát szemben. Az ő bűne, adóssága annak az illetékességébe tartozik, aki azt átvállalta és aki azt kifizette. Hogy félreértés ne legyen, az ember adóssága változatlanul megvan, mert azzal, hogy a kezes fizetett, nem szűnt meg az adósság. Csak a személy más, akinek tartozik. Amikor valaki hitrejut, akkor az történik, hogy a bűnös ember megtudja, hogy az Isten már nem haragszik rá; hogy bűnei meg
