Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Könyvismertetés

1969

121

vannak bocsátva és hogy az Isten országába elhívó polgárpapirja a kereszt óta deponálva van Jézusnál. Ez nem misztifikáció, naiv mese, hanem a kegyelem vaslogikája. Hinni anyit jelent, hogy én tudom, meg vagyok arról győződve, hogy amit a Biblia az ember tragédiájáról és annak a Jézus vére által való feloldásáról tanit, az igaz. Azért fogadom el a Jézus által megszerzett kegyelmet, mert a hit tárgya: az örökélet valósága, konkrét üdvösség, s azt a testet öltött igében, a názáreti Jézusban ragadhatom meg.

Amit most nagyon vázlatosan elmondunk, azt részletekbe menően, szinte kozmikus távlatokban kidolgozta Pál apostol. Pál teológiája egyben jogi bravúr is. A megtérés, a hit elsősorban a sziv dolga. De hogy ismeret is, logikai síkon nyomon követhető törvényszerűség is, azért, hogy az ember egész valója meghódoljon a Bárány Jézus előtt: emberileg Pálé a köszönet.

Túrmezei Erzébet:

MÉGIS

Milyen sokat kellene hinnem, s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem, s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem, s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vészben, s hányszor eltévedek.

Mégis . . . elcsüggedjek, megállják? Miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még, s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom, nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen, míg többröl-többre nő, s egész a célig elsegítsen: hatalmas Isten Ő.