Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
1969 119 adtak az Isten Bárányáról, mint személyről. “Útált és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia ... És ő megsebesittetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg . . . Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté . . .” (Ésaiás 53:4,5,6). Az Újszövetség, amit Isten egyszülött Fiával kötött, jó hire az, hogy ez a személy eljött. “Az Ige testté lett’ (János 1:14). A személyes Megváltó, akit a szent atyák vártak, eljött, hogy átvegye azt a szerepet, amit a kosok, bikák, bárányok és galambok töltöttek be az áldozatnál az ember helyetteseként, a bűnért való fizetségben. És mivel az ember szintjéről, Ádám családjából nem jöhetett elégtétel az erendendő bűn miatt, az Ige úgy lett testté, hogy Szentiélektől fogantatott. Jézust a Szentirás második Ádámnak nevezi, ami azt jelenti, hogy Isten benne az ember töi-ténetét élőiről kezdte. Az ember-Jézusnak megadja azt a kiváltságot, hogy a názáreti ács, aki egy adott történelmi helyzetben és földrajzilag meghatározható helyen élt, az egész emberiséget képviselje. Az ő misszióját is az Istennek való engedelmesség szabta meg. “Mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig” — ezt olvashatjuk róla (Fii. 2:8). Mivel a próbát kiállta, azaz mint második Ádám magatartásával és életével betöltötte az Isten törvényét -—■, hogy jóvátegye az ember bűnét, vállalhatta az áldozati bárány szerepét. Isten elfogadta felajánlkozását, ami abban állt, hogy Isten mint igaz Bíró, benne és rajta Ítélje meg a világ bűneit, mintha ő követte volna el azokat. A kereszt: az ember bűnére mondott halálos Ítélet. Az, aki a kereszten fügött, már nem a testet öltött ige, s a neve nem Jézus, hanem az te vagy és én vagyok. Mert veled és velem és minden emberrel azonosította magát a bűntárgyalás alkalmával, nem jelképesen, hanem valóságosan, úgy az ő testében én és te és minden ember adatott Ítéletre. Ugyanaz történt, ami a törvény alatt, az áldozatban. Jézus magát adta áldozati bárányként, s miközben teste a fán függött, egy villanásban elvonult előtte minden ember, Ádámtól az utolsó emberig, aki a földön születni fog, és sorolta azoknak nevét, és azt mondotta: Azokért mind-mind fizetek. “Átokká lévén értünk” (Gál. 3:13), azt jelenti, hogy az időben és a történelemben volt egy pillanat, amikor a világ minden bűne ott volt a kereszten. Nemcsak hogy átokká, de bűnné is lett érettünk. A konkrét bűne az embernek az Isten Bárányára helyeztetett át. “Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által”. (Róm. 5:21).
