Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
118 BETHLEN NAPTAR kezett az Istennel való közösség megszűnése eredményeként, az eredendő bűn által folytatódik és hat a világban. S mivel minden ember Ádám ágyékából származik, akként, hogy a családfák viszszamenőleg Ádámhoz vezetnek, mindenki az átok alatt van, mert minden emberben benne él, jelen van a lázadó ős: Ádám. Isten egy második kísérletet tett arra nézve, hogy a bűneset miatt felbomlott közössége az emberrel, újra életbe lépjen. Most már tiz pontból álló törvényt nyújtott át az embernek, a tízparancsolatot mint egy felkínált és elfogadott szövetség alapokmányát. Annak is volt záradéka: “Átkozott aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat” (V. Mózes 27:26). Tudnunk kell, hogy a törvényre — és ezt bármelyik jogász tanúsíthatja — alapvetően jellemző, hogy “ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös” (Jakab 2:10). S ha ehhez hozzátesszük, hogy Jézus szerint a törvénynek vannak mélyrétegei, tehát a betüszerinti értelmezésen túlmenően, van egy mélyebb magyarázati lehetőség is — pl. akinek szexuális gondolatai vannak, az már parázna, és aki gyűlöl valakit, az már gyilkos —, nyilvánvalóvá teszi, hogy nincs emlter, aki be tudhatná azt tartani. A zsákutca teljes. Isten adott egy törvénykódexet az embernek, és amikor azt Mózesnek átnyújtotta, már tudta, hogy azt nem lehet betölteni. Az ember visszanyerhetné az elvesztett örökséget és feloldódna az eredendő bűn átka, ha a lehetetlent meg tudná valósítani. Az abszolút Isten engedelmességet követel. Viszont ahol érvényben van az eredendő bűn, a Nagy Átok, ott nem lehet szó ártatlanságban, szentségben, igazságban való betöltéséről a törvénynek. De mivel a szövetséges felek jogviszonya áll, a törvényszegőre mondott átok is érvényben van. Most már két átok hat. A törvény tehát megmutatta, hogy az ember felől nincs járható út az Istenhez, és hogy a bűneset minden következménye működik. Isten mindamellett is adott a törvény alatt élő embernek egy lehetőséget a bűnei elrendezésére. Az áldozatot. Vér nélkül nincs bünbocsánat, jóvátétel, tehát a bűnös embernek a saját bűneit jelképesen rá lehetett helyezni egy helyettesre, az áldozati állatra. A szertartásban az őt képviselte. Azt büntették, annak vérét ontották az ő törvényszegéséért. Az átok alól, ami az eredendő bűn és a cselekedeti bűnök következménye volt, a Megváltója mentette fel. Hosszúnapkor a főpap önmagáért és az egész népért mutatta be ezt a helyettes elégtételt. Mint láttuk, Jób már tudta, hogy van Megváltója, olyan, aki személy. Századokkal később a próféták még pontosabb leírást