Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
1969 117 meggyőződés. A “reménylett dolog” mi lehetne más mint az örökélet s a “nem látott dolog” pedig az üdvösség? Az egyik: valóság, a másik: meggyőződés. Ami valóság, az van, létezik. Ami pedig meggyőződés, az az agyam munkája. A hit tárgya eszerint egy konkrétum, amit értelmi funkcióval is megragadhatok. Az egyházban használatos ez a kifejezés, hogy hitrendszer. A teológiának, mint tudománynak, van egy ága, amit úgy neveztek el, hogy rendszeres teológia. Ami rendszer, ami rendszeres, az szellemi munkával elrendezett, osztályozott. Kálvin János nagy munkájának is a cime: A keresztyén vallás rendszere. Ez a hatalmas hittudományi mű nemcsak a nagy hitét bizonyítja a reformátornak, hanem a félelmes eszét, logikáját is. Mindezzel azt akarjuk mondani, hogy azt, amit hiszek, nyomon lehet követni az elmémmel is, sőt szükséges, hogy az elmémet is meggyőzze. Világhírű tudósok azért is hisznek, mert az agyuknak, az ismereteiknek is meg kell hajolni az Isten előtt. Nem egyszer előbb volt a kikövetkeztetés, a matematikai, stb. levezetés, hogy kell Istennek lenni, s utána fogadta be a szív Krisztust, mint akiben a láthatatlan Isten tapintható, átölelhető lett. Az agy semmiképpen sem lehet közömbös szemlélő a szív vívódásában, illetve döntésében. Egyébként a döntés is akarati tett. És most lássuk, mit mond a Biblia az örökélet valóságáról és az üdvösségről való meggyőződést illetően. Amennyire lehetséges, maradjunk az ismeret-elmélet határain belül, és gondolkozzunk logikusan. Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, és belehelyezte az Édenbe. Gyakorlatilag, odaadta neki a földet, hogy uralkodjék azon. Királysága határát egyszakaszos törvénnyel szabályozta, ami a teremtőjétől való függő viszonyát jelezte: “A jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon éjendel arról, bizony meghalsz” (I. Mózes 2:17). Isten az embert nem mechanizmusként, robot-embernek teremtette; az istenképüség azt jelentette, hogy hatalma volt, hogy betöltse Isten törvényét és viszont szabadságában állt, hogy azt áthágj a.Övé volt a döntés joga s választhatott. Az első emberpár szembehelyezkedett az isteni paranccsal. Lázadását bűnnek nevezi a Szentirás. Az egyszakaszos törvény jogi következménye érvénybe lépett. Megszakadt az Istennel való személyes kapcsolata, és uj elemként, a halál lépett be az ember életébe. A bűn valósága, ami az istenellenességnek, a Sátánnak való kiszolgáltatottságban jelent
