Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
1969 113 bűnbocsánatban megtalált Istenhez. Mikor a barna alkony leszáll, versbe szőtt gyermeki imádságát alázattal és igaz bittel tudja elmondani. Ezek a meghódoló és életet meghódító versei költészetének a legtisztább megnyilvánulásai közé tartoznak. Igazabbak a mindenséget ostromló, sötét tónusú verseinél. Ady a világirodalom legjelentősebb vallásos költői közt is helyet foglal. Istenhez való viszonyának ilyetén való alakulása természetesen meghatározza az emberekhez való új viszonyát is. Mindig nagyon szerette az embert, de gőggel utálta az üresfejü fennhéjázókat, a rosszhiszeműeket, az ártószándékúakat, a tisztátalanokat. Ez viszont állandó harcot jelent a világ aránytalanul nagyobbik fele ellen. Voltak percei, mikor tisztán látta, hogy még a gonosz embert is szeretni kell. S nemcsak látta, hanem a bűnbocsánatot nyert ember békességével szeretni is tudta őket. Harccal jön minden ember S minden harcnak bánat a vége, Ne legyek most már többé Senki élőnek ellensége. Szíves békét ajánlok Alázatos és síró szóval: Nagy-nagy titkokat látok S megteltem minden szívi jóval. (Senki élőnek ellensége) Szeretne mindig jónak lenni és áldani tudni. Víg hitet sugározni a másik embernek, kísérő sírást a síróknak, s mindig mindenkinek adni. Mérhetetlen jóság fakadt fel a szívéből. A kimérák és démonok embere elcsendesedett az Istenben, s áradt belőle a szeretet. KARÁCSONYKOR Lelkem nyugodtan, csendesen Átszáll a nagy világon: Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök s álmodom Egy régi édes álmot: Boldog ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! Reviczky Gyula
