Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Könyvismertetés

112

BETHLEN NAPTAR

énje kettétört a bűnbánatban. Túl démonokon és filozófián az Isten gyermekének, újjászületettnek érezte magát.

Az ilyen mély és igazi bűnbánat egyszer a bűnbocsánathoz érkezik. Ezt a legnagyobb dolgot is, ami ezen a földön egyáltalán megtörténhet az emberrel, átélte Ady. A kimérák és démonok után az Istentől megszállott lett. Megtisztult, megigazult, bűnbocsánatot nyert. Megízlelte az üdvösséget ezen a földön. Senki nem vonhatja kétségbe ezt a vallomását. Éppen olyan lelkivalóságként írt róla, mint lázadásairól, bűneiről és bűnbánatáról. Ebben a percben megoldódott számára az élet-halál kérdése is. A halál többé nem a semmibe zuhanó vég, hanem a bűnbocsánat teljességébe való bejutás, a jövendő örökségének a kapuja. Ilyen utolérhetetlen szépséggel és igazsággal ír erről Ady:

Már-már lelkem csúf bűnök veszték S jöttek békés esték:

Rákacagott a háborúra Az Uraknak Ura.

Nem rój ja meg sok vétkeinket,

Mert ö szeret minket S poklok felé visz bár az útunk,

Ő int, s visszafutunk.

Fölemelt és vérem lemosta,

Szívem visszahozta,

Sebeimre áldóan szedett Balzsamos füveket.

Édes-ernyedten várok várva Most már a halálra.

Szemem: övé volt, kezem: keze,

Mindent ő végeze.

Háborúba el ö bocsájtott S bűnökből kihántott.

Rákacagott a háborúra Az Uraknak Ura.

(Az Uraknak Ura)

Megrendítőek versben írt imádságai. Nem mindegyik olyan egyértelmű és tiszta, mint az előbbi pár versszak, mégis mindegyikből az Istennel való találkozás egyetlen nagy élménye csap meg. Ez a történelmi hódítóknál nagyobb világhódításra készült és elszánt lélek gyermekként tud imádkozni a bűnbánatban és