Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Könyvismertetés

1969

109

Vatai László:

Az Istenes Ady

Ady lelke zsúfolva volt kimérákkal, démonokkal, értelmi, vagy szellemi eredetű középlényekkel, ezek mögött azonban lelke legvégső tartalma az Isten volt. Még pedig nem egy általában létező, filozófiailag alkotott istenfogalom, hanem a Kijelentésnek, a Bibliának egyetlen élő Istene.

Újságokon, folyóiratokon kívül aránylag keveset olvasott. Zsenije védekezett a közepes értékű betűhalmaz ellen, bár amit elolvasott, annak a lelkét életalakító erőként szívta magába. De a bibliát mindig magával hordta, és állandóan olvasta is. Hitének a háttere nem valamilyen egyházi, vagy szokásforma volt, nem is papos dogmatika, vagy tudományosnak látszó vallásfilozófia, hanem közvetlenül a Kijelentés. Valóban protestáns volt: a bibliához, a forráshoz ment vissza. Az írást ugyan szubjektív módon használta, de nem filozofált róla, hanem merített belőle. A protestantizmus főáramában élt. Mást is csinált és írt, de idetartozását egész költészete félreérthetetlenül megvallja.

A biblia Istenét kezdettől fogva ismerte. Sokszor távoli területekre elkalandozott tőle, de tudta, hogy csak nála van a megoldás. Lázadásaiból és összetörettetéseiből mindig hozzá menekült.

Ady vallásossága természetes állapot, ha ugyan természetesnek lehet nevezni a hitet, nem pedig csak külön kegyelemnek. Legalább is magától értetődő. Szükségképpen jutott el az Istenhez, mert a világ jelenségeit mindig csak végső vonatkozásaiban látta és élte. Nem a ráció, hanem az élet-halál kényszere alatt. Világ, haza, nemzet, nő, szerelem, pénz, élet, halál soha nem részletkérdés, vagy dekórum a számára. Végső mivoltában, metafizikai létében látja mindegyiket. A végső kérdésekre adandó érvényes felelet így csak az Isten szájából, a bibliából hangozhatott felé. Másféle megoldási kísérletei is mind ide torkollottak. Ady szükségképpen volt vallásos lélek.

Istennel való találkozása élményszerű. Nem filozofikus, nem is dogmatikus. Elsősorban nem az Isten létét, vagy létezési módját vizsgálja, egyszerűen rábízza magát, kapcsolatot létesít vele, hogy ebben a viszonyban oldódjanak meg elfekélyesedett problémái. Hallja, ahogy a lelkében lépked, s csodálatos erővel felbuzog benne az istenszerelem minden forrása. Rendszerint álmatlan éjszakái során találkozik vele, s éli át az istenmisztikát.