Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Magyar mosolygás

1068

83

sokkal értelmesebb szó az, hogy Hóbajárt, azért bizonyosan úgy mondta azt már háromszáz esztendővel ezelőtt is minden jóravaló ember.

— Maga ez a Hóbajárt basa is kegyetlen jó ember. Semmi kevélység nem lakozott benne, ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment látogatóba, ahová senki sem hivta. Ott aztán egy ültő helyében megevett egv sült bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor ettől jókedve kerekedett, leereszkedően szóba állt a szegény házigazdával is:

— Hej, te kutyaházi magyar ember, de szeretnék egy kis hegedüszót hallani.

Erre aztán előugrott két füligszáj szervesen, lekapta tiz körméről a gazdát, s hegedült rajta mogyorófavonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy a Hóbajárt ur parancsolta.

Mivel pedig ilyen rettenetesen kedves vendég volt a basa, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a forró hideg rázta a tápéiakat, mikor a szegedi várból kengyelfutó érkezett hozzájuk az örömhírrel:

— Holnap ilyenkorra mind az egész falu fél lábon álljon, mert a basa őkegyelmessége szerencséltet benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes szemével akarja látni, milyen volt a termés ebben az esztendőben.

— Nem érdemöljük mink ezt a nagy tisztösségöt — nyögte a tápéi biró. —- Nem jobb volna inkább, ba helyibe vinnénk a vacsorát a kegyelmes urnák? Attul félök, lemarad a csizma a lábárul ebben a feneketlen sárban, mire Tápéra kiér!

— Feneketlen sárban? — csodálkozott el a kengyelfutó. -— Színét se láttam a sárnak egész utón. Por van akkora, hogy vályogot köp tőle az ember.

Okos ember volt a tápéi biró, tudta, hogy kis bölcsességgel kormányozzák a világot, a markába nyomott egy ezüstgarast a kengyelfutónak.

— Visszafelé jobban kinyisd a szömödet, hogy mögláthasd a nagv sarat.- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel látom? nyújtotta a kengyelfutó a másik tenyerét is.

Egyszerre nekinyájasodott a Hóbajárt basa követe, amikor a biró a másik tenyerét is kibélelte egy széles garassal.

— No — azt mondja, — látom, hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a gazdát, hogy helyébe hozzátok a hódolatot, hanem azt megmondom, hogy az aztán szine-java legyen ám az idei termésnek !