Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Magyar mosolygás

84

BETHLEN NAPTAR

Alig porzott el a kengyelfutó Szeged felé, a tápéi tanács már kint őgyelgett a földeken. Összetette az eszét öregbiró, kisbiró, falu borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek annak a nagybélü pogánynak?

— Édös a szőlőnk, mint a méz, azzal lögyünk udvarlására vélte az öregbiró.

— De apró a szöme — vetette ellen a kisbiró.

— Annál nagyobbra nőtt a lószömü szilva—találgatta a borbély.

Erre meg a kovács tudott tromfot:

— Még azt gondolná az a lószömü török, hogy iltet akarjuk vele csúfolni. Inkább vigyünk neki ebből a lánybögyü almából.

— Rákérőzik az ebhitü a lányainkra —- aggodalmaskodott a kisbiró. — Hanem mondok én annál jobbat. Semmi se nőtt az idén akkorára a határban, mint a tök. Azt vigyünk a Hóbajárt basának egy zsákkal.

Csakugyan ott sárgállottak a kukoricatarlón a gömbölyű disznótökök, igen formázván a basa ur fejét.

— No,ezt jól kieszölted, kisbiró — bólintott az öregbiró, — de hát hun szőttek akkora zsákot, akibe ebbül beleszorithatnánk vagy hármat ?

Jó szerencse, hogy odavetődött az öreg kukoricacsősz isi igen világlátott ember; fiatal korában Makón volt a vármegye rabja, ott tanult meg urakkal bánni. Bele is adta mindjárt az eszét a tanácskozásba.

— Nem úgy lössz az, embörök. Sült tököt vigyetök a Hóbajárt basának, majd möglássátok, annak ugj^ megörül, hogy aranyba foglal bennetöket.

Ez okos beszéd volt, rá is helyeselt egyszerre az egész tanács, úgyhogy az öregbirót elfogta az irigység.

— Ejnye, bátyja — mondta csufolódva, — kend úgyis ösmeri a nagy urak gusztusát, nem gyünne be kend is velünk a Hóbajárt basához?

— Hát megtöhetöm —■ vonogatta a vállát a csősz, — mert az bizonyos, hogy oda okos embör köll.

S ahogy másnap megindult a tápéi követség egy kemencebél sült tökkel, csakugyan az öreg csősz sörgött-forgott legelői és bátorította a többit:

— Ne féljetök, embörök, van a töröknek annyi esze, hogy nem minket ősz mög, mikor sült tököt öhet.

Az öregbiró azonban annál kelletlenebből csavargatta a nyakát, minél közelebb értek a várhoz.