Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

BETHLEN NAPTAR 87 A pap gondolta, hogy majd adja ő lejjebb is holnap, ha a kutyákat meglátja. Nem vitatkozott vele tovább, ráhagyta, csinálja úgy, ahogy gondolja. Aztán végig kérdezte a tanári kart. Legelső­sorban azok után érdeklődött, akik őt is tanították. Már csak egy tanított belőlük, az öreg torna tanár. No, meg az öreg főiskolai or­vos. Itt meg is jegyezte, hogy mindkettő már akkor is szolgálatban volt, amikor az ő nagyapja diák volt, pedig már maga is benne van az időben. “Már az én diákkoromban azzal tréfálták az öreg Kiss Eleket, meg dr. Kun Zoltánt, hogy a halál azt hitte róluk, hogy már régen elvitte őket. A két öreg nem csinál nagy lármát, nehogy észrevegye őket.” Nevetett, mig emlékezett. Majd a pap is belátta, hogy a diák fáradt s pihenni küldte. Másnap a két diák felkereste azokat, akikhez a címzett pátens szólott. Végigjárták a falut. Utoljára maradt a nagyságos ur kopott sárga kastélya. “No, gyerünk ide, Jóska fiam! Falusi fiú vagy-e te?” — kérdi a legátus. “Hát tudja a legátus ur, hogy az vagyok, hiszen a szomszéd faluból való vagyok!” “Azt akartam kérdezni, hogy nem puhultál-e el még Patakon?” Nevetett maga is, hiszen ő tudja a legjobban, hogy Patakon azok­ból a nyápic városi fiukból, akiknek ólmot kellett a zsebükbe tenni, hogy el ne fújja a szél őket, ezekből is embert faragtak. A mendikáns öntudatosan feleli vissza: “Patakon nem puhul­­tam el, hanem még erősebb lettem.” “Félsz-e te a kutyáktól?” “Nem, ha valami jó husáng van a kezemben.” “No, fiú, most nem lesz husáng a kezedben, de meg kell mu­tatni, hogy nem félsz a kutyáktól!” “Ha a legátus ur nem fél, én sem félek” — erősködött a fiú. Rendben van. Most kipróbálunk egy trükköt. Hallottam a nagybátyámtól, hogy a kutyát hogyan lehet megijeszteni.” Ide fi­gyelj ! Ha félsz, akkor most mondd meg és akkor te maradj a kapun kívül. Ha belekezdtünk, akkor ha leharapja a kutya a fejünket, akkor is végig kell csinálni. Csak az a fontos, hogy azt csináld, amit én mondok. Amikor belépünk az udvarra, a kezünket beletesszük a hóba és négykézláb szaladni kezdünk a kutyák felé és mi is uga­tunk. Nem szabad megállani, de különösen nem szabad felállani. Én megyek elől. Ha valami rosszul sikerülne, te a kerítés mellett leszel és saját testemmel védelek meg. Ne félj! Jössz velem?” “Megyek!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom