Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
118 BETHLEN NAPTÁR szemléli. Sikerült a magyar fiatalságot távoltartani a vallástól, de milyen áron! A magyar fiatalok nagy része gondolkodásának, erkölcsének formálása kihullott a rendszer kezéből. Mindezek után mint minden vesztes forradalom és szabadságharc esetében, felmerül a kérdés, hogy vájjon érdemes volt-e? Nem volt-e hiábavaló kiönteni annyi vért és végigélni annyi szenvedést? A kérdés annyiban helytelen, hogy a magyar forradalom nem összeesküvés volt, nem puccs, hanem olyan mint a vulkán-kitörés: megakadályozni nem lehet. Éppen azért robbant olyan nagyot, mert igyekeztek elfojtani a tüzet. Ha október 23-án a magyar sztálinista pártvezetés nem ragaszkodik körömszakadtáig a hatalomhoz, átadja a vezetést Nagy Imrének és táborának, valószínűleg nincs kitörés, pár nap alatt rend helyreáll éppúgy mint Lengyelországban. A magyar forradalom azonban még igy sem volt hiábavaló, jóllehet gyümölcsei mindezideig nagy részben nem a magyar nemzet számára teremnek. Bebizonyitotta, hogy az emberi lélek lényege a veleszületett szabadságvágy és ezt semmiféle rendszer, nevelés, terror nem tudja kiölni. Magában a Szovjetunióban 4-5 évtized elégtelen volt ahhoz, hogy kiépítsen egy olyan rendszert, amely megsemmisíti az emberi szabadságot és a lelkek, elmék feletti abszolút és egyedüli hatamat gyakorol. Az emberi szabadságvágy, amely 56 fiataljait a mártiromságba vezette, erősebb, mint a legerősebb fegyver. Nincs az a modern, felfegyverzett, raffinált és tökéletesen szervezett, kiépitett hatalom, amely meg tudná semmisíteni a szabad életre törekvés vágyát. A magyar forradalom lényegesen megváltoztatta a világkommunizmus szerkezetét, perspektíváját, lehetőségeit és módszereit. A világkommunizmus differenciálódását meggyorsította, monolitikus jellegét, és ilyennek a lehetőségét egyszersmindenkorra tönkrezuzta. A diktatórikus államhatalmat fokozatos engedményekre kényszeritette. Megindította a szovjet birodalom liberalizálódását. Fokozatosan lazította a gyarmati viszonyt a keleteurópai országok és a Szovjetunió között. Lehetőve tette, hogy ezek a népek politikájukban nemzeti érdekeikre is tekintettel legyenek és azokat ne rendeljék feltétlenül alá a szovjet érdekeknek. Sőt akad ma már olyan állam Jugoszlávián kivül is, amelyik ezen az utón odáig ment, hogy nemzeti érdekeit minden esetben előbbre teszi a szovjet érdekeknél, mint például Románia. De a többi csatlós is ezt teszi, kisebb-nagyobb mértékben. Szomorú, hogy a magyar nép, amely ezért a lehetőségért vért hullatott, vezetőinek perspektivátlan poli
