Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
114 BETHLEN NAPTÁR vezetett. A rendszer ma féltékenyebb arra, hogy a fiataloknak akármilyen kis csoportja is egyházi befolyás alá kerüljön, mint valaha. (5) A biztonságérzet hiányából fakad az a huza-vona, majd meg kapkodás, ami a gazdasági reform körül 1965-ben és 1966 első felében végbement. Az ötéves tervet (1961-1965) nem sikerült teljesíteni. A nemzeti jövedelem a tervezett 36 százalék helyett 25 százalékkal növekedett, de a terv utolsó két évében jóformán nem is emelkedett. Az ipari termelés 50 százalék helyett 47 százalékkal nőtt, de a mezőgazdaság a tervezett 23 száalék helyett csupán 14 százalékkal. A mezőgazdaság kollektivizálása azonban szükségessé tette a beruházási összegek felemelését. A termelőszövetkezeteknek több évben több mint a fele a gyenge kategóriába esett. Az államnak állandóan szanálni kellett őket, mert egész évi munkáért semmit sem tudtak volna fizetni. így a mezőgazdaság nettó termelése az 1959-es 34.3 milliárd forintról 32 milliárd forintra csökkent. 1961- től kezdve minetgy 400,000 ember hagyta el a mezőgazdaságot és áramlott a városokba. A termelőszövetkezetek tagsága elöregedett, az átlagos életkor 54 év. A tagoknak csak 21 százalékuk 40 év alatti, és 38 százalékuk nő. Az ipari termelés statisztikai felfutása önmagában nem tükrözi a bajokat. A kommunista gazdaságpolitika elavult, nehézkes, szerkezete kerékkötője a fejlődésnek. Nagy a bürokrácia, a felesleges “papírmunka”. A vállalatok egyesítése, összeolvasztása nem váltotta be a reményeket. Kiderült, hogy a termelekenységet nem növelte, de a bürokráciát igen. Pedig fordítva remélték. A termelékenységet az iparban 32-33 százalékkal akarták növelni, de az csak 27 százalékkal növekedett. A terv azt tűzte ki célul, hogy a termelés növekedésének 75 százaléka nem a munkáslétszam növeléséből, hanem az egy főre eső termelési érték növekedéséből álljon elő. Fock Jenő helyettes miniszterelnök szerint azonban a termelékenység növelése alig haladta meg az 50 százalékot. (6) Talán legjobban tükrözi a biztonságérzet hiányát az a szellemi-, nevelési és propaganda hadjárat, amelyet a rendszer tiz év óta a nacionalizmus minden megnyilvánulási formája ellen folytat. Mivel az 1956-os forradalmat sok részben az elnyomott nemzeti érzés felébredése, a nemzeti öntudat növekedése okozta, amely aztán elsodorta a kommunista pártot, a Kádár rezsim mindent elkövet, hogy elsősorban a felnövő fiatalokat közömbössé tegye a nacionalizmus minden megnyilvánulási formájával szemben. Sőt nemcsak közömbössé, de ellenségessé. Meglepő, hogy a — néha
