Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Csia Kálmán: Palást Csere

BETHLEN NAPTÁR 61 a meleg fészekbe. Majd rácsapott a lovakra és Korsutut a rengeteg erdő közepén hagyta. Még visszakiáltotta neki, hogy mivel ő győzött, semmi köze a másiknak a szánkójához. Ahogy a szánkó eltűnt, Korsutu úgy érezte, hogy a csillagok is elhomályosultak az égen. A szeme felakadt a félelemtől, amikor a kegyetlen farkas csordákra gondolt. Zsandár barátai beszéltek rémregéket róluk. Majd orditani kezdett, mint akinek tüzestaplót tettek a fülébe és kalapácsszerű gorilla karjait meglóbálva úgy kezdett rohanni, mint egy lábrakelt szélmalom. Soha nem ért haza a kis székely faluba, amelyen úgy élt, mint a döglégy a hősi halotton, akik társai nem tudnak eltemetni. Őrjáratban levő zsandárok kapták meg hóval betemetve. Élt, csak az agya homályosult el. Idegszanatóriumban kezelték hosszú ideig. Aztán hazament annak, aminek a Dumnezeu (Isten) szánta. Azonban szólott a nóta másképen is. Atyhából 12 embert vittek el. Állítólag zsandár gyilkosságba keveredtek. Soha egy sem jött haza közülök. Parajdon vérében halva találták a kántort. Udvar­helyen a diákokat meghuszonötölték. Ölték, bántották, kifosztották a magyart, ahol csak lehetett. Ez volt a helyzet Erdélyben. Magyarnak lenni akkor is szen­vedést jelentett. Mégis csak egy, kettő akadt, aki megtagadta hitét és fajtáját. Regét hallottam afelől, hogy közöttük volt egy protestáns lelki­­pásztor is. Bár kötve hiszem, mégis elmondom, amit felőle hallot­tam. Valahol a Holttenger szélén, három nemzetiségből falut alkotó közösségben élt a hütelen pásztor. Már gyermek korában meg­tanulta mindhárom népnek a beszédét és első nagy szerelme román fáta volt. Ifjú korában sokszor elkísérte a lánykát az ortodox templomba, ahol a fényesen égő gyertyák között keleti szentek mosolyogtak rá és tömjénfüst jó illata vette körül. Mikor látta, hogy az erdélyi magyarnak a “könnyek ostora” kijár minden napon és kancsuka a bére és olcsóbb a vére, mint a kóbor ebé, gondolt egy nagyot és merészet és bejelentette a pópá­nak, hogy át akar térni ortodox papnak. Meg kell vallani, nem ment könnyen a dolog. Az ortodox pap­ságnál a magas klérus igén képzett volt. Az erdélyi papok pedig klasszikus magyar műveltséggel rendelkeztek. Ők tisztelték a bátor ellenséget és elitélték a gyávát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom