Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Csia Kálmán: Palást Csere
62 BETHLEN NAPTÁR Végül is egy regáti főpap döntése alapján megengedték a nyájat és palástot cserélő papnak, hogy szakállat növeljen és kezébe vegye az aranyos tömjénezőt. A győzők részéről politikai sakkhuzás volt az egész. Mikor átavatták és megfüstölték, szentelt vizzel protestáns és magyar bűneiből kimosták, egy egész regiment katona állott őrséget a parókiától a templomig. Lakkcsizmás tisztek vágták magukat feszes vigyázz állásba, amint a főpap mellett, előttük elvonultak. Megtévedt lelke akkor arra gondolt, hogy mégis megért palástot cserélni. Jobb jövő, kényelmesebb élet vár reá. Sokkal több fizetést kap és nem lesz hazátlan gyaur saját földjén. Könnyűnek és fiatalnak érezte magát, mint valamikor a szép fáta mellett, amikor a mezőségi tavak partján, szakadékokban, fiatalom együtt örömet szedtek. Azonban amikor bement a templomba, úgy látta, hogy valami nagy baj történt vele. Pál apostolnak a nyönyörü freskója kancsi szemekkel nézett le rá. János apostol szakálát úgy felborzolta, mint beteg madár a tollát, aki halála előtt utolsó imáját csicsergi el. A sárkányölő szent lándzsáját reá szegezte és a jó illatú tömjénfüst bele mart a szemébe, mintha könnybombává változott volna . . . Nemsokára kérte a regátba való áthelyezését, ahol egy kis faluban a Buzeu völgyén lett pópa. Sokkal később egy ott járt magyar származású katonának beszélték el a babonás egyszerű népek, hogy papjuk egy éjszaka vad álmot látott. Azt álmodta, hogy nagy Románia ellenségeinek volt a papja- Erre amikor felébredt, leborotválta a szakálát és bajuszát, haját és szemöldökét. Ordítozva szaladt ki az utcára. Kezében vasvilla volt és az kiáltozta, le kell verni az égről minden idegen csillagot, mert elégetik a szivét. Azt is beszélték az egyszerű babonás népek, hogy azon az éjjel a Zuzeu folyó kicsapott ősi medréből. Olyan volt mint egy óriási kígyó és úgy lenyelte a megháborodott pópát, mint a vízre hulott pillangót a hullámok . . . Csia Kálmán Nemcsak Istent, hanem önmagunkat is csak Krisztus által érthetjük meg igazán. Krisztus nélkül nem értjük meg, sem magunkat, sem az életet, sem a halált, sem Istent. Ha nem halsz magadnak, nem jutsz el az életre. Ember vagy és nem Isten; test vagy és nem angyal. Hogyan is maradhatnál mindenkor az e r én y n e k ugyanabban az állapotában, mikor ez az angyalnak a mennyben és az első embernek a paradicsomban sem sikerült.
