Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Csia Kálmán: Palást Csere
BETHLEN NAFTÁK 59 PALÁST (SERE. Ha az atomrombolás a dolgok természetes rendjének felfüggesztése, akkor azt nem a második világháború tudósai, hanem az első világháború politikusai találták fel. Ezek a bölcs Salamonok a béke diktátumok boszorkány konyhájában Magyarországot szétrobbantották és belőle Erdélyt, Európa utolsó bástyáját odacsatolták a Balkánhoz, amely soha nem volt szerves alkotórésze Európának, úgy amiként a fagyöngy nem alkotórésze a tölgynek, amelyet kiél és megöl. Erdély ezer éves tölgyére úgy kerültek rá balkáni paraziták, amiként Krisztus fejére a töviskorona. Mesterségesen, érdemtelenül, a dolgok természetes rendjének felfüggesztése által. Ami akkor Erdély számára töviskoszoru volt, az ma a kinszenvédések és teljes elpusztittatás véres keresztjévé változott át. Azonban amikor az ezeréves tölgy hatalmas koronáját még csak fagyöngy és más paraziták lepték el, minden lehullott levelet pótolt a székely élniakarás, a gyökér, amelynek talaja a csodaváró hit volt. Azokban az időkben a mi életünk is nagy változásokon ment át. A kis református templomok várakká lettek, a lelkészek harcosokká váltak- A nyáj katonai alakulatok egységeivé változott. Az emelkedettebb lelkiség, nagyobb civilizáció, több emberiesség pártizánjaivá képezték át magukat, akiknek egy cseppet is fájt hitük és fajtájuk üldöztetése. Akkor történt, hogy szülőfalumba egy hideg téli este tanácskozásra gyűlték egybe a falu vezetői. Nagy, sötét gondok ültek a homlokokon, mint halál az áldozatán. A falu vérszopója, az uj adószedő szörnyű tetteit tárgyalták meg a felsőházban, amelyet az önmagát védő népünk főhadiszállásának is lehetett volna nevezni. Az adószedő egy fekete képű, hatláb magas fickó, összejátszott a zsandárokkal, akik halálra verték azt, aki nem fizette ki az általa önkényesen kivetett adót. Másnap vásár volt a iárási székhelyen, ahol a falu ügyes bajos dolgait végezni szokták. Apámnak is dolga akadt a városban és egy szén otthonias vendéglőben találkozott az adószedővel is. Asztalához hivta, iól megvendégelte. Bort rendelt számára és addig nem is engedte el az asztala mellől, amig a kemény, ezer veszedelmet reitő téli éjszaka rá nem borult a gyászoló Erdélyre. Az adószedő jól érezte magát. Szinte dorombolt a jószagu vendéglőben, mint a megszeliditett oroszlán.