Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Nagy Lajos: Isten áldjon, kis "csaklet" katona!
BETHLEN NAPTÁR 55 mamám, ilyen öreg lehet, mint te vagy. Amikor neked adtam, reágondoltam!” A kis csaklet katonának igen nagy szive volt. Minden könnyet le akart törölni, minden magyar sóhajt elcsittitani. Akkor még nem gondolta, hogy tengernyi a magyar bánat. Türelmetlenül várta szabadságát, mert valahol Gömörben, édesanyja és édesapja szerint, a világ legszebb kis falujában ott élnek nagyanyja, nagybátyjai, nénjei, unoka testvérei. Most megkapta a szabadságot és hajt a kis gömöri falu felé. Nem volt nap, hogy ne hallotta volna odahaza ennek a falunak a nevét. Mindig gyanakodott, hogy szülei túlságosan megszépítik a falut a messze távolból. No most megnézem - mondja a kis katona magának -, hogy hol olyan édes a gyümölcs, hol olyan szagos a virág, hol van olyan ize az ételnek, mint sehol másütt a kerek világon. Közeledik a falu felé s már látja messziről a hegyen vigyázó templomot, amely olyan nagy, hogy a toledói magyar református templom is bújjon el mellette. A szive nyugtalanul ver, olyan ez, mint egy álom, hát igaz-ez, ott jár a falu közelében, ahol nagyanyja, rokonsága él? Milyen a két ház, az édesapja 16 éves korában, édesanyja 14 éves korában otthagytak égy félévszázaddal előbb, amit sohasem felejtettek el és ennek szeretetét beleoltották amerikai gyermekeikbe is. A katona jeepje már ott zug a kertek alatt, ahol egy magános ember kaszál. Kiugrik kocsijából és megkérdi: “Hol lakik Kovács Pálné, az ő drága nagyanyja és Morvay József a nagybátyja?” Nézi az embert és ruháját. Megdöbben. Ezt a nadrágot úgy csinálták, hogy foltot tettek foltra. Nézi a borostás arcot. Ő már látta valahol ezt az arcot, de hirtelen nem tudja hol? Óh, igen a családi albumban, egyszer gyermek korában, amikor nagybátyja Kanadából látogatóban volt náluk. Felkiált a felisméres benne: Istenem! Józsi bátyám, maga az?! A kaszáló ember kaszáját eldobta, a fiatal katonát keblére öleli és sir. Nem hisz a szemének. 1945 nyarán, amikor minden elveszett, amikor meghalt a reménység is, akkor egy jóképű amerikai katona áll előtte, akinek mosolyog a szeme, magyarul beszél az ajka és ez a katona, az ő szeretett unokaöccse. Felül az öccse mellé és irányit! a a nagymama háza felé. A nagymama örömében azt sem tudja, hogy mit csináljon. Sir, nevet, főzni akar, mindent tesz, de valójában csak körül járja unokáját. A Nőé galambja hozhatott ilyen örömet a bárkába, mint ez a mosolygó amerikai katona, akinek a zubbonya amerikai, de a szive,
