Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Nagy Lajos: Isten áldjon, kis "csaklet" katona!
56 BETHLEN NAPTÁR a vére, a mozdulata magyar, az ő fiuk. Ott van már az egész rokonság, mindenki beszélne, mindenki kérdezne. A kis amerikai katona figyeli őket. Nézi a házat, az udvarról felnéz a hegytetőn lévő templomra. Minden olyan szép, minden olyan kedves, de minden olyan kicsi, hogy szeretné megsimogatni. “Hát itt élnek azok, akiket az anyám, az apám úgy szeretett?” Innen indultak el Amerika felé, de jól is tették, hogy elindultak — gondolja a katona. Nézi, nézi öreg nagy mamáját, édesanyja, édesapja testvéreit, unoka testvéreit s gondolotban milliószor megöleli élesanyját, édesapját, akik annyira szerették ezt az egyszerű népet. Felkereste minden rokon házát. Bámuló gyermekek kezét telerakta csokoládéval. Nincs még egy órája se a faluban, de a szeretet már becézi, simogatja és mintha összebeszéltek volna a pestiekkel, a kedves szeretet ráakasztja it is a nevet: a kis csaklet katona. Mindekit megakar ajándékozni, akivel összetalálkozik. Jön egyszer csak egy ember, láttára a kis katona majd hanyatt vágódik. Még ilyet sem látott, ez igazán szegény ember. Ennek az embernek a testvére Amerikában él, édesanyja jó barátnője, de másütt él, mint ők. Küldött egy levelet testvérének, a kis katonának pedig adott ajándékba 5 dollárt, amiért a levelet majd eljuttatja a testvéréhez. Átadja a levelet az embernek, átadja neki az 5 dollárt is, de még a magáéból is tesz hozzá egy másik ötöst. Szivből szánta a szegény embert. Hazajőve édesanyjának beszámolt élményeiről, tapasztalatairól. Édesanyám, olyan szegénység van ott, hogy az a Zsiga bácsi, akinek a levelet vittem szoknyában volt!” No ne beszélj már ilyeneket - mondja az édesanyjaez nem lehet igaz! “Cross my heart, édesanyám, ezzel a két szemmel láttam, hogy szoknya volt rajta” — erősködik a fiú. Milyen nehéz volt elhitetni az édesapának, az édesanyának a kis csaklet katonával, hogy az rojtos gatya volt, amiben régen jártak a magyarok. Fiam — magyarázza az édesanya — a gatya nem pizsama s ebben az utcára is ki lehet menni. A nagybátyjához is elment, elvitte az egyik uj katona nadrágját és szándékosan ott felejtette az első szobában lévő ágy tetején. Nem szólt semmit nagybátyjának. Nem akarta megszégyeniteni. Nem merte megmondani, hogy ne vegye fel azt a foltos nadrágot többet, amelyről ma már a tudósok sem tudják megállapítani, hogy melyik az alapszine. Azzal a boldog tudattal ment nagyanyja házához, hogy megajándékozta nagybátyját azzal, amire legnagyobb szüksége volt. Lefeküdt. Az álom elnyomta a sok élmény után. Álmában otthon járt ohioi hazájában és éppen mondani készült, hogy jó volt a rokonokkal együtt lenni, de mégis csak jobb itthon.
