Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Kozma Andor: "A Kárthágói Harangok" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 51 A KARTHÁGÓI HARANGOK Kozma Andor: A pápai öreg kollégyium terme Csupa vén diákkal zsúfolásig telve, Ajkuk néma, mint a faragott képeknek, Pedig verekedő vad fickók lehetnek: Több homlokon, arcon beforradt sebhelyek Kemény hideg-vasra valló emlékjelek: Van, kinek hiányzik félkeze, féllába . . . Ilyenek is járnak Pápán iskolába. Ki históriában kutat világeszmét, Tudós Bocsor István professzor tart leckét, Tavaly Debrecenben még Enying követje, Alig egy féléve még tömlöcbe vetve, Most Bécs kegyelméből, rendőrtől figyelve, Megint katedráján a hatalmas elme. Tilalmas részére a honi történet, Hanem Kárthágórul s Romárul beszélhet, lm, beszél is bőven ékesszavu ajka, Visszatért diákok szomjan csüggnek rajta. “S a dicső Kárthágó”, mondja a professzor, Végső viadalra keseredett ekkor, Ezer éves múltját üti vala arcul, Hogyha lemond gyáván a rátukmált harcrul. Maga dölyfös Róma egyedül ha támad, Nem győz hős haragján Kárthágó hadának. Barbár Masszinissza, gaz numid szövetség, Ez pecsételé meg Karthágó elestét. Ám Kárthágó népe a bus végveszélyben Nagyszerű halálra buzdult föl kevélyen A nemzeti zászlók lobogtak kibontva, Tódultak alájuk, nőtt a had naponta, Kárthágói férfit asszony nem marasztott, Hont védeni mentek urak és parasztok. Kereskedőt üzlet, mesterembert szerszám Nem kötött le többé, — beálltak ezerszám.
