Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Szentmiklóssy Pál: A Presbiter és a Lelkipásztor

50 BETHLEN NAPTÁR a Keleti Köret egy kis presbiteri csoportja munkájáról, akik 1965 augusztus 21-én Passaicon tartott megbeszélésük eredményét igy foglalták össze, “alkalmat kell nyújtani ahoz, hogy az egyes helyi gyülekezetek presbiterei nagyobb számban találkozahassanak egy­mással”; továbbá “az együttműködés szellemét növelni kell a keleti körzet magyar református örökséget őrző gyülekezetei között.” A Keleti Körzet ezt és még más többi inditványát is a múlt évben Ligonierban tartott Országos Presbiteri Szövetség közgyűlése magáévá tette s ezeknek az indítványoknak végrehajtása és kersztül vitele az egyes presbiterek illetve presbitériumok munkáján múlik. Ezt a szellemi és lelki összefogást hirdette, hirdeti és fogja hirdetni, az Amerikai Magyar Református Egyesület, de nemcsak hirdette és hirdeti, hanem gyakorlatilag is bebizonyította és bizo­nyltja. Ezt a szellemet kell ma ápolni minden fajtáját és hitét szerető igaz magyarnak is. Szükség van minden egyes presbiter és lelkipásztor lelkes, lankadatlan munkájára. Hitükben gyenge presbi­terek és lelkipásztorok munkája a gyülekezetek sorsán látszik meg legjobban. Nem szabad engedni, hogy egyes gyülekezetek elerőt­­lenedjenek és a magyar közösségtől eltávolodjanak és végleg lesz­akadjanak a magarság fájáról. Fel kell tölteni a magyar egyházain­kat uj életerős fiatal réteggel, akik a presbitériumokban, férfi körökben és más egyházi szervezetekben tovább viszik a megkezdett munkát. A magyar egyháztörténelem tanulsága szerint volt idő, amikor egyes helyeken nem voltak lelkipásztorok s hogy az egyház­­község az üldözés és minden elnyomás ellenére is fennmaradt, azt annak lehetett köszönni, hogy voltak bátor és lelkiismeretes presbi­terek, akik mindenkor és mindehol megállották helyeiket! Szént­­nézve az amerikai magyarság mezején, a legdrágább és leg­­megőrizendőbb kincsünk anyaszentegyházaink drága öröksége, őseink hitvallása, atyáink hite. A meglévő mintegy 100 magyar református templomot ilyen hitü presbiterek és lelkipásztorok épitették s ez kötelez bennünket is! Remélem, hogy ezek a jelek amelykről Írtam, jó irányba veze­tik az amerikai magyar reformátusság jövőjét és azok a kezdeti megmozdulások, baráti kapcsolatok építése, testvéri összefogások megerősödnek és az amerikai magyar reformátusság uj virágzó korszakát éri még, amelyet megad a Mindenható, ha azt hittel kérjük, állhatatosan összefogunk, és erős akarattal ezt munkáljuk. Adja Isten, hogy úgy legyen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom