Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Az Egységmozgalmat Megállítani Többé Nem Lehet
BETHLEN NAPTÁR 91 AZ EGYSÉGMOZGALMAT MEGÁLLÍTANI TÖBBÉ NEM LEHET Odahaza Magyarországon hallottunk valaha a Debrecen és Pannonhalma közti “aranyhid” kivántos voltáról, voltak, akik olvasták “Az Egység Útja” cimii folyóiratot s voltak tudósok mind római katolikus, mind protestáns részről, akik tárgyilagosan igyekeztek hozzányúlni az előreformáció és reformáció témájához, vagy a felekezeteknek egymáshoz való viszonyának kérdéséhez Magyarországon. De ezek elszigetelt jelenségek voltak. A XX. század római katolikus inditásu egységmozgalma, az “Una Sancta”, több hivatalos egyházi gáncsot kapott, mint jóváhagyást s a protestánsokat (később az orthodoxokat is) átfogó ökumenikus mozgalom pedig ugyancsak sok támadásnak és gyanúsításnak volt kitéve századeleji kezdetei óta. Mikor 1947-ben az ausztriai Kitzbühelben, nem sokkal azután pedig a németországi Niederaudorfban a menekülteket lelkígondozó magyar római katolikus és protestáns lelkészek megbeszélésre, illetve a második alkalommal csendesnapra is jöttek össze, a résztvevők átérezték a találkozások nagy jelentőségét, sorozatos összejövetelek, eszmecserék, lelki kooperáció azonban még csak homályos, meg sem fogalmazott vágyként éltek lelkűkben. Az Egyházak Világtanácsának a megalakulása és az ökumenikus mozgalom szélességében és mélységében való megerősödése egyrészről, a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatos események másrészről uj légkört teremtettek az egyházi egységtörekvések számára. A keresztyénség egységéről beszélni és tárgyalni hivatalos témává lett protestáns, római katolikus és orthodox részről egyaránt. Ebbe a keretbe kell beleillesztenünk az 1964 szeptemberében az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesületi ligonieri konferencián lefolyt eseményeket. Eseményeknek mondjuk, mert bizony többről volt szó, mint egy előadásról és a hozzákapcsolódott felszólalásokról. A konferenciának meghivott előadója volt Király Kelemen ferences páter, a keresztyén egységmozgalom évtizedes magyar munkása, a fentebb emlitett “Az Egység Útja” cimü folyóirat egykori szerkesztője. Részletes és alapos történelmi visszapillantással bevezetett előadása “A keresztény egyházak egysége és mai feladataink” címet viselte. A tárgyi adatokon kivül rámutatott arra, hogy eddig a népben és sokszor a vezetőkben is hiányzott a mélyebb evangéliumi lelkiség, amely pedig az egységrejutás leglényege-
