Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Az Egységmozgalmat Megállítani Többé Nem Lehet
92 BETHLEN NAPTÁR Ft. Király Kelsmen ferences atya előadást tart az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület ligonieri gyűlésén. sebb előfeltétele. A kifejlődött ökumenikus légkörben azonban “a mozgalmat ma már legfeljebb lefékezni, de többé megállítani nem lehet.” “Kijelentjük: aki szereti Krisztust, imádkozik a keresztények egységéért”, mondotta Király Kelemen és ki ne értett volna egyet ezzel az evangéliumi szóval? De szava egyszerre volt bátor is és tárgyilagos is (mikor nem kell bátorság a tárgyilagossághoz?): “A keresztény egyházak egységének alapja s előfeltétele az igazság és ennek velejárója a szeretet . . . S amikor ‘igazságot’ emlitünk, azon természetesen a teljes igazságot értjük ... A múltban egyik alapvető hiba ép abban állt, hogy mindkét fél részletigazságokra hivatkozott s erről a téves alapról cáfolták egymást . . .” Hangsúlyozta Király Kelemen, hogy a “Szentirás alapján kell újra találkoznunk.” Mig a római katolikusok az úgynevezett szentirásmozgalmon keresztül jutottak közelebb protestáns testvéreikhez, a protestánsok — bármennyire is paradoxonnak hangzik is — a reformátorokhoz és az eredeti hitvallásokhoz való visszatérés által fognak a katolikusokhoz közeledni. A reformátorok ugyanis nem akartak elszakadni az egyháztól, hanem megreformálni akarták azt. Gondolatmenetét azzal fejezte be Király Kelemen, hogy “hite ellen, Krisztus ellen vét, aki keresztény testvérét nem megnyerni, hanem legyőzni akarja . . . Eszmecserékre és nem vitákra van szükségünk. Ilyen eszmecserékről irta Terray László az (evangélikus) ‘Utitárs’ szerkesztője: ‘Ilyen párbeszédnek nem afféle futballmeccs módjára, hajrázó vagy pfujozó közönség előtt kell folyni, hanem az élő Isten szine előtt.’ Király Kelemen gyakorlati kérdésére, hogy a református testvérek elérkezettnek látják-e az időt egy eszmecsere — dialógus — meginditására, a Lelkészegyesület egy Ökumenikus Bizottság kiküldésével válaszolt.