Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Bódás János: "Kálvin" (Vers)
90 BETHLEN NAPTÁR s rajtad tenyészett ki, nagy igazságok erdejeként, az Institúció; rólad hordta a levelet a Lélek szele a nagyvilágba szerteszét, s oszlott a kor homálya, hol beszivták az igazság élő lehelletét. Több voltál, mint korod. Kivált erősebb, — és összetört rajtad, ki támadott. Mégis, mint gyenge porszem, te mutattál Isten előtt való alázatot. Látszani sem akartál, mint a csillag elhalványul a nap előtt, de kard, fényes kard lettél Isten kezében, ha hazugság támadta a tiszta tant! . . . Isten kezében voltál: itt a titka, miért volt hited, biztonságod, erőd. Krisztusra hallgattál, s tetted parancsát, nem hajlongtál más hatalom előtt. Néki szolgáltál, mert az O kegyelmét meghálálni száz élet is kevés, s mert dicsőségét hirdetni a földön az egyetlen, legszebb rendeltetés. Isten szolgája: — így látunk ma téged, mi, kik szolgánkká vágyunk tenni Öt, kik gőggel nézünk sokszor Rá, de hitvány térddel hajlongunk bálványok előtt, kik százszor hallgatunk a test szavára, mig egyszer meghalljuk az Ö szavát . . . — Ó bár minket is, mint téged, az Ige igazsága, szentsége hatna át, s lehetnénk most is, e vajúdó korban földnek sava, mi, kálvinista nép . . . ! Ragadjon életed fenséges sodra Krisztus nyomába minket is elébb, világíts, taníts, példád ösztökéljen igaz, szent rendeltetésünk felé. Éretted pedig legyen a dicséret s a dicsőség egyedül Istené! Bódás János Ne állj meg az ajtóban: Ne akarj félig bent, félig kint lenni. Vagy — vagy! Határozott döntés, bátorság és odaadás kell a Krisztus követéséhez. Aki a bibliát. Isten szavát nem hittel olvassa, az a telerakott asztal mellől üresen, éhesen, soványan kel fel akkor is, ha egy csomó ismeretet szerzett.
