Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Bódás János: "Kálvin" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 89 Az tény ugyan, hogy Kálvinnak jóval kevesebb közvetlen kapcsolata volt a magyar reformációval, mint például a lengyellel, de amint Dr. Komjáthy Aladár helyesen mutat rá a Bethlen Naptár 1964. évi számában “Kálvin János és a magyar reformáció” cimü Írásában, ez a kapcsolat mégis jelentékenyebb, mint ahogy azt hivatalos egyháztörténetirásunk eddig megállapította. Az bizonyos, hogy az írással egyező tanításait nem szolgailag vettük át, hanem a magyar vallásos lélek prizmáján átszűrve, de esszenciaként a Soli Deo Gloriaban kikristályosodó életszemlélet, Istenhez és a világhoz való viszonyulás formálta ki azt az ember típust, amely még gyarlóságában is más, mint az akinek nem magyar, nem református háttere van. Hogy immáron 400 éve a magyar reformátusság a magyar élet hordozója; hogy fajtánkban azok, akikre feltekintünk, aránytalanabbá nagyobb számban kerültek és kerülnek ki reformátusok, mint más meghatározású keresztyének közül; hogy szétszóratottságunkban is a reformátusság az alkotóbb rész és az a szikla, amely nehezebben porlik el, mint a más felekezetű magyar csoportok: nem véletlen. Az alapjában Istent kereső magyar lélek a kálvini értelmezésű Igén keresztül lett először valóban keresztyénné s mostani meggyötört, széttöredezett állapotában sincsen számára más ut és mód, ami megtarthatná, csak a Soli Deo Gloria útja, amit és úgy értelmezhetünk, hogy Krisztus, a testté lett Ige nélkül csak meghalni lehet, de élni egyedül Vele. Ds. KÁLVIN Négyszázévá állt meg a szived, melynek lüktetésére a világ figyelt, s a nyomorult test kinzókamrájából megszabadulva, lelked égbe kelt. Nem tilthatod már, ha az egyház népe hódolva fordul emléked felé, bár te hirdetted: csak eszköz az ember, s a "dicsőség egyedül Istené!" Hadd emlékezzünk hálával ma rólad. Mint satnya utód derék őseit, mint ingó nád a törhetetlen sziklát, úgy csodáljuk személyed s tetteid. Szikla voltál te, megmozdíthatatlan, magányos, de viharral megbiró,
