Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Halottaink
86 BETHLEN NAPTÁR GÁRDONYI GÉZA (Megemlékezés a 100 éve született nagy Íróról) A LÁMPÁS cimü kisregényének néptanító hősét Szegeden éri a világosi fegyverletétel hire. Leveti honvédruháját és elhatározza, hogy Szabadkának veszi a menekülés útját. “Egy román fuvaros vállalkozott arra, hogy elviszi Szabadkáig. Agg, ősz ember volt. Mikor kivül jártunk a városon, azt mondtam neki: — Cseréljünk ruhát, öreg. — Minek? — kérdezte tiszta magyarsággal. — Azért — feleltem — mert ha kend visz engem, elkapnak a németek és lehúznak erről a kocsiról, de ha én viszem kendet, akkor kend azt mondhatja, hogy én a kocisa vagyok. — És ha engem húznak le a kocsiról? — A nyolcvan esztendős embereket nemigen bántják. — De hát ha valamelyik véletlenül megrántja a szakállamat? És ahogy ezt mondta, levetette a korszakaik és én egy fiatal barna arcot láttam magam előtt. Azután bemutatkozott: “Ziegler Sándor vagyok, a magyar kormány fegyvergyárosa.” Ez a Ziegler Sándor Mihály — Gárdonyi Géza édesapja. 1848 előtt mülakatos volt Bécsben, a szabadságharc alatt Kossuth egyik fegyvergyárosa lett, az elbukás után bujdosó magyar honvédtiszt. Faluról-falura vetődött, régi mestersége után éldegélt, itt-ott sikerült hosszabb időre megkapaszkodnia. Magyar lányt vett feleségül: nemes Nagy Teréziát. Mindketten könyves emberek voltak. Nagy Teréz mohón olvasta Jókait — Ziegler Sándor inkább Renan-t forgatta. E kultúra látogatta házban, az uradalmi gépész-kovácsék konvenciós lakásában, Agárdon, a Velencei tó partján született száz esztendeje, a legnagyobb magyar irók egyike. Tanitónak készült, de csak négy esztendeig, 1882-1887 között tanitóskodott, 1888-ban fölcsapott újságírónak, Szegeden dolgozott, majd Aradra, azután Budapestre került. Hat év után búcsút mondott a redakcióknak: diákkora városába, Egerbe költözött s 1897-től élete végéeig ott élt a törökverő Dobó István várának tövébe épített házában. Legismertebb regényei: A lámpás, Egri csillagok, A láthatatlan ember, Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes, Isten rabjai, Szunyoghy miatyánkja. Szinmüvei: A bor, Annuska. Elbeszéléseinek, tárcáinak, humoros karcolatainak száma töméntelen. Két kötetnyi verset is irt, az egyik gyöngyszemet itt közöljük:
