Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Magyar Mosolygás
BETHLEN NAPTÁR 87 VASÁRNAP A ROHICSI ERDŐBEN Nem is erdő ez tán, hanem egy nagy templom, Mintha gyertya égne itt-ott a falombon. Ünnepies mély csend; tán sanctusra várnak . . . Tömjén gyanánt szétleng illata a hársnak. Az odvas fa mintha gyóntatószék volna, csipkés galagonya ottan remeg gyónva. Lányarcu virágok az égbe merengnek. A vén kucsmás gombák könnyezve térdelnek. Egy fekete csiga, mint valami barát, tán páter nostert mond, meg-meghajtva magát. A levegő áll itt. Falevél se lebben. Mély tompa áhitat van a siket csendben. Nagykomoly darazsak jobbra-balra szállnak és religioso buzgón orgonáinak . . . MAGYAR MOSOLYGÁS GÖRE GÁBOR BÍRÓ UR LEVELEI Durbints sógor elbeszilise a kaszinyóba Egyik este elmöntünk a sógorral Pestön a szénházi komédiába is. ö. m. a. f. No avvót tsak a tsuda, ö. m. a. f. Bévül akkora, mint a városi templom, még tágasabb is, de tsak a mönnyezetin vannak szentképek. De az ám a legfurtsább sógor, hogy a fala körösien körül teli van jukkái, oszt abba ülnek a zurak. De lent is ülnek szép röndbe, mint mink a templomba, tsakhogy sűrűbben. Mink 30-30-intz karaj tzárt fizetünk oszt a kóruson kaptunk héjét. No mondok máma szöröntsés napunk van, innen mindönt láthatunk. Hát láttunk is. Mer ahogy ott nézelődünk lefelé, hát éttzör tsak látom, hogy egy ur alattunk egy kéttsövü pisztojt szögez a fejinek. Eldöbbenök. — Sógor, mondok biró sógornak, ahun ni, a! Mer hogy ijettömbe még a kalap is leesött vóna a fejemrül, ha rajta vót vóna, úgy elhótt bennem az lélök, hogy többet ki nem nyöghettem. De nem is köllött a sógornak, ü is möglátta, öccöribe nagyot kurjantott:
