Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Halottaink
BETHLEN NAPTÁR 85 kocsikerék, lapjával lefordítva. A villanykörték a régi petróleum lámpához hasonlóan üvegbura alatt ontják sugaraikat szelíden, az asztal körül ülő ősz fejekre. Ebben a gyönyörű teremben még a legszegényebb ételt is jóízűen fogyaszthatják el a mi kedves öreg magyarjaink. És a koszt igen jó. Magyaros ételek kerülnek az asztalra, ami a Nt. Csia Kálmánná gondoskodásának köszönhető. Minden tehetségével azon van, hogy a gyenge, beteges öregeket gyámolitsa és megszerettesse az “Otthoni” életet a munkában elfáradt, az élettől megtépázott, idős emberekkel. Rajonganak is érte öreg gyámoltjai. Természetesen orvosi rendelő és ápolónők állanak a betegek szolgálatára. Aki súlyosan megbetegszik, azt azonnal kórházba szállítják. Az öregek között vannak munkaképesek is, akik csak akkor érzik jól magukat, ha nyáron a kertben, télen a konyhában is munkálkodhatnak. Ismerek ott egy nagyon kedves, idős nőt, aki jóval előbb felkel minden nap, hogy a reggeli kávét, vajat stb. az asztalra készíthesse a gyámoltalanabb sortársának. Soha nem pihen, ha egy kis szabad ideje van, akkor kézimunkázik. A társalgó és olvasóterem is jó hatást tesz a nézőre. Most gyűjtik össze a magyar könyveket, hogy a hosszú téli napokon, amikor már nem üldögélhetnek kint az árnyas fák alatt öregjeink, bent a jó meleg könyvtárteremben szórakozhassanak az ember legjobb barátjával — a könyvekkel. Rég tudott dolog, hogy aki a betűt szereti, az soha nincs magában és nem unatkozik. És ezúton is megkérem kedves magyar testvéreimet, hogy akinek van kiolvasott fölösleges könyve, szíveskedjék elküldeni a Bethlen Otthon öregjeinek, ahol hálás szívvel és köszönettel veszik át. És látogassák meg minél többen és gyakrabban ezeket a kedves öregeket, akik között sokan vannak olyanok, hogy teljesen árvák, nincs senkijük és ne menjünk üres kézzel, mert ők már olyanok, mint a gyermekek, akinek első kérdése, ha a szülő valahonnan haza megy, az: “Mit hoztál?” Szerezzünk nekik örömet. Milyen áldásos lenne, ha az olyan jómódban élő fiatalabb családok, akik anyagi megerőltetés nélkül meg tudnak tenni, hogy egy-egy öreget kiválasztanának maguknak és kicsit törődnének velük, nagyobb ünnepekre, születésnapra stb. pár sorral felkeresnék és a szép Karácsony ünnepére, bármilyen csekély ajándékot odahelyeznének, a karácsonyfa alá. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, monddja a Biblia. És mindenki saját magán tapasztalhatná, hogy nemcsak kapni, hanem adni is milyen jóleső és boldog érzés. Magam részéről jópéldával járok elől és már van ott egy kedves testvérem, akivel élénk levelezésben állok. Kövessétek példámat! Id. Galántay Jenőné T
