Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
98 BETHLEN NAPTÁR tött erdélyi református egyház élére. Amikor megépíti a külső romokat, a lelkek építésére ezt a tanácsot adja: minden lelkipásztor prédikálja tisztán az evangéliumot és semmi mást. Abból a puszta tényből, hogy az egyház van, nem idvezül az ember. Az egész élet folyamán törekedni kell keresztyénné nevelni őket. Az sem elég, hogy az ősök nagy alapítványokat tettek. Az önerőből való áldozathozatal nagyobb jó, mint minden alapítvány. Az egyház örök ereje: az ember élő hite. Nagy Péter püspök élete bemutatásával az ideológiák veszedelme ellen harcol az író. Az elvek sorrendjét a keresztyén embernek fel kell cserélnie. Néki Krisztussal kell kezdeni a dolgot, mert csak az ő szeretete az igazi embertestvériség fundamentuma. E szeretet nélkül az egyenlőség s a szabadság csak szó, csak érczengés és cimbalompengés hangja. Szász Domokos püspök — Szabó Dezső szerint a Szász családban az igazi óriás — így szólal meg Vásárhelyi János tollán: Erdélyi magyar kálvinista papok, lelkek őrállói, ifjú sorsok útegyengetői, — tanuljatok, mélyüljetek, tágítsátok a szellem látókörét. Építsetek iskolát, templomot, tudományt, hitet, életeket, hazát! Ne fordítsatok hátat a haladásnak. Sőt, legyen újra elit a magyar református papság Erdély földjén. Bartók György életműve bemutatásával az egyetértés hasznát elemzi az író. S Vásárhelyi János joggal félt az egyházi belviszályoktól, arra az időre gondolva, amikor ő már nem lesz s az ellenséges impérium zsandárkodása mellett kell betölteni a helyét. A kálvinizmus a szabadság vallása, — mondatja Bartók püspök szájával az erdélyieknek. Az autonómia véren szerzett érték. Ha rend van, mind a kettő nagy kincs. Az egyenetlenkedésben elsikkad mind a kettő. Önfegyelem s áldozatos kötelességteljesítés nélkül nincs rend. A rend és a rendetlenség két úr. Két úrnak viszont nem lehet szolgálni. ISKOLÁK Az erdélyi református egyház az iskolai téren veszített a legtöbbet. Az első világháború előtt az egyháznak huszonöt kollégiuma volt. Még 1948 elején is kilenc középfokú intézet volt a kezén. A régi Erdély pláne a kollégiumok országa. Csodálkoznál, ha látnád, mennyi kollégium van ebben az országban, — írta feleségének Kolozsvárról Sommerville skót evangélizátor a múlt század végén. Ma odavan az enyedi Bethlen-kollégium, a Wesselényi-kollégium Zilahon, a Telekiek védelme alatt erősödő marosvásárhelyi kollégium s a Lorántffy Zsuzsánna istápolta kolozsvári “kis-iskolát” — a kolozsvári református kollégiumot — is államosították 1948-ban. Később kivették a magyar kezelésből s román intézetet helyeztek el benne. Az iskolák közül csak a teológia maradt meg az erdélyi református egyház kezén. Ősét Bethlen Gábor fejedelem alapította 1622-ben Gyulafehérváron. Piscator, Bisterfeld, Opitz Márton, Alstedius palatinátusi professzorok tanítottak benne. A gazdag alapításokkal ellátott teológiai főiskola az 1660-as törökdúlás következtében futott Gyulafehérvárról — Erdély akkori fővárosából — Nagyenyedre. Ott a kuruc háborúk idején a császári seregek gyújtották fel a kollégiumot, elpusztítva könyvtárát, leöldösve diákjait. A pusztulás emlékét Jókai tollával a Nagyenyedi két fűzfa című elbeszélés őrzi, beírva azt az irodalomra eszmélni kezdő kis magyar emberkék szívébe. A múlt század végén Erdély messzenéző püspökei Kolozsvárra akarták vinni a teológiát elvidékiesedett környezetéből. Amikor tervük a tradíció gátjain megtört s Kolozsvárott új teológiát szerveztek, a nagyenyedi teológia önként kényszerült kapui bezárására. Csak az 1940-es esztendőben éledt fel újra Nagyenyeden egy rövid időre a teológiai tanítás, amikor Erdélyt kettévágták. A román kormány aztán 1948-ban a kolozsvári teológiát is bezárta és rendeletileg új teológiai intézet felállítását írta elő közös protestáns teológiai főiskola elnevezéssel. A kormány ugyanis mindössze csak négy teológiai intézet működését engedélyezte Románia területén. Ebből kettő az orthodox egyházé, egy a római katolikus
