Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
BETHLEN NAPTÁR 99 egyházé s egy az erdélyi protestánsoké. A kolozsvári közös protestáns teológiai főiskola egyetemi rangú intézet. Doktori címeket adhat, magántanárokat képesíthet. A román kormány elérte tehát azt, amivel Mária Terézia is kecsegtette már a magyar protestánsokat: olyan főiskolát szervezett, amely minden magas tanulmányi fokozatot megad. Nem érvelhetünk tehát többé azzal, hogy a diákjainknak külföldre kell jönni. A haladott tudományosság korában érthető ez. Csak az a baj, hogy a teológia tulajdonképpen állami kreáció és az állam beleszól a tanárok kinevezésébe és a tanrend megállapításába. A teológián például a román és az orosz nyelv kötelező tantárgy. HAJSZA A LELKIPÁSZTOROK ELLEN Nem kell azt gondolni, hogy a kommunista és magyarellenes államrendszerben megállás van a tisztogatás terén. Tavaszy Sándor, Imre Lajos, Gönczy Lajos és Nagy Géza professzorok nyugdíjazása óta az állam Maksay Albertet, a teológiai főiskola első rektorát is menesztette már. Ha értesüléseink megfelelnek a valóságnak, Juhász Istvánnal akarták átvétetni a tanszékét. Ő azonban a társa tragédiájából folyó kitüntetést elhárította magától. Maksay professzor helyébe egy egyszerűbb képességű vidéki lelkipásztort hoztak. A forradalom után az erdélyi lelkipásztori kar ellen is újabb hajsza indult. A magyar forradalom iránti rokonszenvezéssel váldolták őket. László Dezső kolozsvári esperest és teológiai előadó tanárt, a középkorú lelkipásztori gárda egyik legképzetteb egyéniségét, tudomásunk szerint, nyolc esztendei börtönre ítélték. Tudott dolog, hogy Józan Miklós unitárius püspököt az orosz hadsereg megérkezése alkalmával Kolozsvárott megverték az utcán s a püspök belehalt a verésbe. Járosi Andor kolozsvári evangélikus esperest és teológiai magántanárt nyomtalanul elhurcolták. Márton Áron, Erdély katolikus püspöke börtönben ül. A rendszer a szászokat sem kíméli, noha ezek Trianon óta hátat fordítottak a magyaroknak. Csak a közös protestáns főiskola felállítását követő esztendőkben közeledtek újra hozzánk. A szász evangélikus egyház teológus diákjai Kolozsvárott magyar református teológiai professzorok előadásait is hallgatták. Ezért igyekeztek magyarul megtanulni. Később, amikor az 1950-es esztendők elején a román kormány visszaadta nekik a szebeni püspöki palotát, a szász evangélikus teológiát átköltöztették Szebenbe. A keletnémetországi evangélikus körökből átszivárgóit sajtóhírek alapján tudjuk, hogy 1959-ben a román bíróságok Möckel Konrád brassói lelkipásztort halálra ítélték és ez az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. KÉT MAGYAR PÜSPÖK A második világháboiú után az erdélyi magyar református egyház életében van egy örvendetes talány. Ez Vásárhelyi János püspök szerepe és egyénisége. Vásárhelyi János az 1941. évi magyar egyházi gyűléseken nagyon bátran beszélt a román megszállás alatti egyházüldözésről. A románokról közmondásos, hogy nem felejtenek és a püspök haláláig mégis megszakítatlanul állásában maradt. Ugyanez történt Ágoston Sándor esetében a Délvidéken. Pedig Ágoston Sándor az 1955-03 esztendőkben is bátran megírta a svájvi egyházak segélyszerve kiadványának szánt önéletrajzában, hogy a magyar nyelven kívül soha semilyen más nyelvet nem tanult meg és nem beszél. Ő, aki a két háború között a legszerencsésebben oldotta meg a magyar református énekeskönyv kiadását, a Tito-éra alatt szinte semmiféle nyomtatott művet nem jelentetett meg a jugoszláviai magyar református egyházban. Mondják róla, hogy nem akarta bevenni a vallásos művekbe a rendszert magasztaló “Bevezetéseket”, “Előszót”, amint Magyarországon ezt még az újszövetségi bibliafordításban is olvassuk. Ágoston Sándor ezért csak házi-nyomdán, sokszorosítva, körlevélszerűen érintkezett a lelkipásztori karral és a hívekkel. Prédikávió-vázlatokat, heti áhítatokat nyomtattak igy. Ha Vásárhelyi János irodalmi munkásságát vizsgáljuk a második világháború után, róla is megállapíthatjuk,
