Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Veres Ferenc: A Magyar Református Presbiter véleménye az egységről
BETHLEN NAPTÁR 53 Bátran mondhatom, hogy minden világi, akivel beszéltem az egység mellett van. Mindenki azt mondja, hogy most adta meg a jó Isten a lehetőséget reá ja. Tudjuk, hogy munkával és fáradsággal jár ez az egyesülés, de higyjük el testvérek, ezzel tesszük a legnagyobb szolgálatot Istenünknek, hitünknek és a földön gyakorlatban egyházunknak, ez lesz az aranypecsét, Istennek legnagyobb áldása a mi amerikai református életünkben. A jó Isten és emberek előtt kérem úgy a lelkipásztorokat, mint a világi testvéreket, fogjunk össze, elfelejtve mindent a múltról és egy gondolattal szívvel és lélekkel egy legyen a célunk: Isten örök dicsőségét szolgálni egységünkkel. Ha ezt meg tudjuk tenni Isten színe elé állásunkkor végóránk is boldogabb lesz. Egy nemes, egy áldott dolog most elkezdődött, — hála legyen a felséges jó Istennek — és ezt most be kell fejezni. Fel tehát a jó munkára! 8. Mivel az egység iránt való vágy megvan mindnyájunkban, szerintem a legelső teendő az, hogy összeülve teljes őszinteséggel mondjuk el egymás gondolatait és nézeteit. Ez az őszinteség elengedhetetlen, mert ha ez nincs meg, akkor komoly eredményt nem tudunk elérni. A késhegyig menő harc helyett, mely a múltat jellemezte, le kellett volna egymással ülni és kibeszélni a fájdalmakat. Minden bizonnyal, akik résztvettek ezekben a csatákban, vagy emlékeznek reája, fájdalommal és szégyenérzettel gondolnak vissza ezekre az időkre. Ma nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást, hisz még az óhazában is lehet hallani véleményt, mely azt mondja, hogy ha a magyar református hit megmarad a maga tisztaságában, a külföldön élő magyar reformátusokon keresztül fog megmaradni. 9. A másik feltétele az egységnek az legyen, hogy senki se tekintse azt eszköznek saját egyéni céljai elérésére. A közösség érdeke a döntő! Nem egy nemes ügy, vagy intézmény szenvedett ki javíthatatlan csorbát a mi amerikai magyar életünkben azért, mert párt, vagy egyéni érdekek érvényesültek és nem az intézmény érdeke. Magyar református egységünk olyan nagy dolog, hogy azért mindnyájunknak egyéni áldozatot kell hoznunk, nem hogy egyéni hasznot húzzunk belőle. 10. Ennek a közös tárgyalásnak fontos kelléke még az, hogy a három egyháztest presbiterei kellő számban képviselve legyenek rajta. Ennek a hangsúlyozása azért fontos, mert református alkotmányunk értelmében is a lelkipásztor és a gyülekezet képviselői hozhatnak érdemleges határozatot, ha többségükben megegyeznek. Minél szélesebb alapra helyezzük az egységtárgyalást, annál biztosabb alapot adunk neki s bátrabban nézhetünk a jövő elé. Azért is örülünk annak a ténynek, hogy az újabb egységmozgalom magva éppen a mi Presbiteri Szövetségünkből indult ki pár évvel ezelőtt. Mindnyájan emlékszünk Király Imre bácsi volt elnökünk törekvéseire! Dr. Haller István
