Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Ady Endre: "Szép Magyar Sors" (Vers)
54 BETHLEN NAPTÁR elnökünk előző években tett magasztos és komoly jelentéseire, melyekben a magyar református egységről tett bizonyságot. 11. Azzal kezdtem előadásomat, hogy pár évvel ezelőtt otthon voltam Erdélyben. Visszafelé jövet repülőgépünk Jugoszlávia felett repült el. Erről a Jugoszláviáról olvastam a Bethlen Naptárban, hogy ott is megvan a Magyar Református Egyház. Nincs papnevelő intézetük s a lelkészhiányon úgy próbálnak enyhíteni, hogy öreg lelkészek magukhoz fogadják a papj el ölteket, azokat, akik ezt a nehéz hivatást vállalják magukra. így gondoskodnak arról, hogy legyen aki az Igét hirdesse a következő nemzedéknek. Pedig ottan hasonlíthatatlanabbul nehezebb a helyzet, mint itt Amerikában. Ha ottan ilyen áldozattal próbálják menteni az ősi kincset: hitünket, mennyivel inkább kötelességünk nekünk amerikai magyar reformátusoknak az összefogás! 12. Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy magyar életünk ideje itt Amerikában meg van számlálva. Templomaink jó része már 50-70 év között van, s a templomépítő öregek egymás után térnek a sírba. De megvannak gyermekeink és unokáink, az ő számukra biztosítsuk szent hitünket: a jövendő útját, mert erre hívott el minket, az Isten! Hiszem, hogy a mi összefogásunk az óhazában küzdő Magyarországi Református Egyháznak is nagy biztatás lesz, s egységünk megvalósulása, mint fényes lap fog belekerülni a magyar református Sión vér és könnyáztatta történelmébe. Hogy egyházi egységünk elvégeztessék, kérjük ehhez a jó Isten vezetését és áldását: segítsen meg minket az Isten! SZÉP MAGYAR SORS Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok, Mert nekünk senki sem örül. Magyar életünk kezdtük tétován, Nem láttunk hét kövér esztendőt, De minden esztendőnk sovány. Szorongóknak sohsem adtunk kezet, Becsméreltük a jól tevőnket S örültünk, ha ki vétkezett. Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon, De erőnk nincs a küzdelemre S nyilaktól vérezünk agyon. Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, Valami nagy-nagy, ős-tanulság, Amely kis népeket tanít. S mégis szívesen áldozunk velőt, Mert tragikusabb és szebb sors nincs Isten és emberek előtt. Más fajta nép roboghat tova, De ily szép, álmos, láncolt fajnál Poétább faj nem élt soha. Ady Endre
