Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)

Veres Ferenc: A Magyar Református Presbiter véleménye az egységről

52 BETHLEN NAPTÁR volna már eddig is, lehetne nekünk már vallásos nyomdánk, saját va­sárnapi iskolai anyagunk, vallásos irat-terjesztésünk és saját papneve­lő intézetünk, — amit — hiszem, ha az egységet a jó Isten velünk létre­­hoza, meg fogunk tudni mind valósítani. Testvérek, milyen jó lesz, ha valóban egyek leszünk és nem lesz az többé közöttünk, hogy mikor két református magyar találkozik, azt kérdezze egymástól, hogy “melyik csoporthoz tartozik?” 5. Az egyesüléshez mind a három csoport részéről szükséges az áldozat meghozatala. Én úgy látom, hogy ez a legkézenfekvőbben a mi Presbiteriánus Egyházunkkal karöltve lehetséges, amelyik már lépéseket is tett ennek az egységnek megvalósítására. Lehetünk ön­álló magyar református egyháztest a presbiteriánus egyház keretében, azzal szövetségi alapon. E felé az egység felé örömmel jelentem, máris mind a három magyar református egyháztest képviselőin keresztül elhatározó lépéseket tett, és egységtervet dolgoztak ki. Én, mint református presbiter bízom a mi lelkészeinkben. Én biztos vagyok benne, hogy a mi presbiteriánus lelkészeink is szívvel­­lélekkel e gondolat mellé állanak és meghozzák a világiakkal karöltve a szükséges áldozatot. Fiam Frank, aki orvosnak tanul, azt mondja, hogy az egyetemen diák társaival vasárnaponként eljár különféle templomokba, de sehol sem érezte úgy otthon magát, mint a mi magyar református templo­mainkban. Én 12 évet töltöttem otthon Erdélyben, 4-től 16 éves koromig. A magyar “templom név alatt” a református templomot értettük. A töb­bi templom neve másképpen hangzott, azok római-, vagy görög kato­likus, lutreránus, vagy unitárius templomok voltak. Magyar refor­mátus mivoltunkban egyházunk és magyarságunk összeforrott. 6. Véletlenül egy Y.M.C.A. gyűlésen megismerkedtem egy kb. 50 éves korú magyar-származású emberrel, aki csakis angolul beszél és születésétől fogva angol presbiteriánus egyházhoz tartozik, — soha nem tartozott magyar református egyházhoz — és mégis azt mondja büszkén, hogy “I’m a református magyar”! Ez az a szó, amit az ő nagyapjától és nagyanyjától hallott és benne megmaradt, pedig na­gyon aktív ember az angol presbiteriánus egyháznál. Igenis, lehetséges nekünk ebben a magyar református hitben meg­maradni, mert nem csak apáink haltak meg érte, hanem dicsőséget hozott a jó Isten nevére és tiszteletet és megbecsülést, szeretetet a magyarságnak világszerte. 7. A Blake-féle tárgyalásokon csak a Magyar Egyházkerület­től volt világi ember jelen. Azt mondjuk, hogy a protestáns egyházak demokratikus alapon vannak kormányozva, ha így van, akkor szük­séges lesz mind a három részről világi embereket is bevonni az ilyen tárgyalásokba. A kora tavaszkor és a nyár folyamán volt alkalmam utazás közben több egyháztestbeli presbiterrel beszélnem és véleményét megtudnom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom