Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Dr. Benkő István: Négyszáz éves a Heidelbergi Káté
48 BETHLEN NAPTAR Négyszáz éves a Heidelberg! Káté Nem tudom hányán emlékeznek meg róla, s őszintén szólva, ha véletlenül kezembe nem kerül Erdős József könyve, magam is elfelejtem, hogy Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár pontosan négyszáz évvel ezelőtt, vagyis 1562- ben írták a Heildelbergi Kátét, s 1563-ban adták ki. Álljunk meg egy pár percre ennek a két embernek az emléke előtt, s idézzük magunk elé őket, amint a Kátét írják. — 1562-ben Ursinus 28 éves volt, Olevanius pedig 26. Érdemes megemlékezni róluk és elelmélkedni azon, hogy a mai keresztyén generációban vájjon hány olyan fiatalember akad, aki 26 vagy 28 éves korában a theológiai képzettségnek és lelki érettségnek ilyen fokán állana? URSINUS 1534-ben született a sziléziai Breslau-ban. Tizenhat éves korában már a wittenbergi egyetem hallgatója lett, ahol Melanchton irányítása mellett tanult, ezután pedig Basel, Zürich, Lausanne és Genfben gyarapította ismereteit. Kálvin hatása eltörölhetetlen nyomot hagyott az életén s attól kezdve, mint Krisztus minden igaz szolgájának, neki is kijutott a bújdosásból és nyomorgásból. Először visszament szülővárosába, Breslauba, s ott tanított, mint theológiai tanár, de mint református vallású embert nem fogadták bizalommal, s hamarosan távoznia kellett. Két évig Zürichben működött, de innen III. Frigyes Heidelbergbe hívta meg, ahol egyetemi tanár és a lelkészképző intézet igazgatója lett III. Frigyes halála után azonban a lutheri irányzat kerekedett felül Heidelbergben, s minden református lelkésznek menekülnie kellett, köztük természetesen Ursinus-nak és Olevianusnak is. Ursinus Neustadt-ban telepedett le, de a sok munka és meghurcoltatás kimerítették az életerejét és 48 éves korában, 1583-ban meghalt. OLEVIANUS GÁSPÁR 1536- ban született Trier-ben, jómódú család tagjaként. Még csak 14 éves volt, mikor kiváló tehetségére való tekintettel felvették a párizsi egyetemre, s 21 éves korában már a jogi tudományok doktorává avatták. Közben megismerkedett Kálvin irataival, búzgón tanulmányozta a Bibliát és szívvellélekkel a református irányzat követője lett. 1559-ben, tehát 23 éves korában visszatért szülővárosába, Trierbe, ahol mint latin nyelvszakos tanárt alkalmazták. Ebben a minőségében azután többet is csinált, mint csak latint tanitott, mert prédikált is, és rövidesen szépszámú gyülekezetei alapított. Ezért azután Olevaniust börtönbe csukták, a gyülekezet tagjait pedig száműzték a városból. III. Frigyes Olevianus-nak a segítségére sietett s a börtönből meghívta Heidelbergbe, ahonnan azután III. Frigyes halála után Ursinussal együtt ismét menekülnie kellett. Először Berleburg-ba, azután Herborn-ba ment, de a sok üldöztetés és túlfeszített munka őt is korán sírba vitte: 1587-ben, vagyis 51 éves korában halt meg. Azt olvastam róla, hogy mikor ha
