Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)

Dr. Benkő István: Négyszáz éves a Heidelbergi Káté

48 BETHLEN NAPTAR Négyszáz éves a Heidelberg! Káté Nem tudom hányán emlékeznek meg róla, s őszintén szólva, ha vé­letlenül kezembe nem kerül Erdős József könyve, magam is elfelej­tem, hogy Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár pontosan négy­száz évvel ezelőtt, vagyis 1562- ben írták a Heildelbergi Kátét, s 1563-ban adták ki. Álljunk meg egy pár percre ennek a két em­bernek az emléke előtt, s idézzük magunk elé őket, amint a Kátét írják. — 1562-ben Ursinus 28 éves volt, Olevanius pedig 26. Ér­demes megemlékezni róluk és el­elmélkedni azon, hogy a mai ke­resztyén generációban vájjon hány olyan fiatalember akad, aki 26 vagy 28 éves korában a theoló­­giai képzettségnek és lelki érett­ségnek ilyen fokán állana? URSINUS 1534-ben született a sziléziai Breslau-ban. Tizenhat éves korában már a wittenbergi egyetem hallgatója lett, ahol Me­­lanchton irányítása mellett tanult, ezután pedig Basel, Zürich, La­usanne és Genfben gyarapította ismereteit. Kálvin hatása eltöröl­­hetetlen nyomot hagyott az életén s attól kezdve, mint Krisztus min­den igaz szolgájának, neki is ki­jutott a bújdosásból és nyomor­­gásból. Először visszament szülő­városába, Breslauba, s ott taní­tott, mint theológiai tanár, de mint református vallású embert nem fogadták bizalommal, s ha­marosan távoznia kellett. Két évig Zürichben működött, de innen III. Frigyes Heidelbergbe hívta meg, ahol egyetemi tanár és a lelkész­­képző intézet igazgatója lett III. Frigyes halála után azonban a lutheri irányzat kerekedett felül Heidelbergben, s minden refor­mátus lelkésznek menekülnie kel­lett, köztük természetesen Ursi­­nus-nak és Olevianusnak is. Ursi­nus Neustadt-ban telepedett le, de a sok munka és meghurcoltatás kimerítették az életerejét és 48 éves korában, 1583-ban meghalt. OLEVIANUS GÁSPÁR 1536- ban született Trier-ben, jómódú család tagjaként. Még csak 14 éves volt, mikor kiváló tehetségé­re való tekintettel felvették a pá­rizsi egyetemre, s 21 éves korában már a jogi tudományok doktorá­vá avatták. Közben megismerke­dett Kálvin irataival, búzgón ta­nulmányozta a Bibliát és szívvel­­lélekkel a református irányzat kö­vetője lett. 1559-ben, tehát 23 éves korában visszatért szülővárosába, Trierbe, ahol mint latin nyelvsza­kos tanárt alkalmazták. Ebben a minőségében azután többet is csi­nált, mint csak latint tanitott, mert prédikált is, és rövidesen szépszámú gyülekezetei alapított. Ezért azután Olevaniust börtönbe csukták, a gyülekezet tagjait pe­dig száműzték a városból. III. Frigyes Olevianus-nak a segítsé­gére sietett s a börtönből meg­hívta Heidelbergbe, ahonnan azu­tán III. Frigyes halála után Ur­­sinussal együtt ismét menekülnie kellett. Először Berleburg-ba, az­után Herborn-ba ment, de a sok üldöztetés és túlfeszített munka őt is korán sírba vitte: 1587-ben, vagyis 51 éves korában halt meg. Azt olvastam róla, hogy mikor ha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom