Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Sziártó István: "Édesapám Áldása" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 35 épülnek a biztos holnapok ... azért hát annyit mondok én, én egyszerű gubacsapó legény, keresse, értse, — és ha tud, tanítsa kiket itt talál. Lehet egyezni Isten, s ember szaván.” Csodája a legnagyobb csodának, ó Debrecen, ó Debrezun» —maradandó s mégis mindig új, — harcod legyen a harcom, mosolyod mosolyom. Itt a Hudson partján nyugtasd meg öreg diákod: Álmokért — több valóságot! Iváni Zoltán ÉDES APÁM ÁLDÁSA (!V. Mózes 6:24-26.) O elment már, — de áldása megmaradt, Amit rámadott egyszer, óh be' régen, Mikor fájó szívvel búcsúzkodnunk kellett S egy kormos vonat elrobogott vélem. És mert végtelen szerette az Igét, Dávidi zsoltárt, hermoni harmatot, Ároni olaj volt, amit rám hagyott: ''Az Ur megáldjon és őrizzen meg téged, Világosítsa meg szent orcáját rajtad S az O nagy kegyelme adjon békességet!" És a szenes völgy mögöttem elmaradt.. Telt-múlt sok évem az iskolában, Amíg újra a régiek közt jártam, S apám áldását szívvel prédikáltam, Hűséggel, tisztán és büszkeséggel, Magyar szóval vagy angol beszéddel Úgy, amint az O ajkáról hangzott: ' Az Ur megáldjon és őrizzen meg téged, Világosítsa meg szent orcáját rajtad, Az O nagy kegyelme pdjon békességet!" Sziártó István
