Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Ausztrália
122 BETHLEN NAPTÁR Mrs. Keith édesapja, Csintalan Miklós sírja előtt. Balról jobbra: Szőnyi Józsefné, Mrs. Keith, Simon Imre és Szombathy Lajosné ide-oda, sőt lakóhelyét is gyakran változtatja az ember napjainkban. Ez az epizód alig több, mint egy látogatás és mint ilyen, alig érdemelne meg többet egy kis hírnél valami eldugott városka új Ságjában és ez is csak arra szorítkoznék, hogy Mrs. Keith, Csintalan Miklós lánya megtudta a Sidney-i magyar újság szerkesztőjétől, hogy édesapja élete utolsó esztendejében a magyar evangélikus-református gyülekezetnek volt lelkésze és itt is van eltemetve a perthi temetőben. Ami több és ami lgondolkodásra késztet, az inkább annak a körülménynek a vizsgálata, ami a kegyeleti okokon felül erre az útra indította ezt a magyarul nem beszélő, az otthoni helyzettel és történelemmel alig ismerős, édesapjától még kislány korában elszakadt asszonyt, aki ahelyett, hogy lányának és családjának segített volna a karácsonyi előkészületekben, a hír hallatára vonatra ült, különös zarándokúira, egy tíz esztendeje elköltözött apa és annak legendája, népe, világa után. Ahogy itt sokunknak elmesélte, valami tetté érett benne akkor, valami, ami régen, előbb csak lappangott, máj d mindinkább úrrá vált a lelkében, aminek vizsgálata alól abból az egyszerű felismerésből indult ki, hogy ő és leánya mások, mint a sok ismerős körülöttük és ennek a másságnak az oka az eredetben keresendő. Igen, az eredetben keresendő, az eredetben, amely lassan ködbe veszett, de újra felmerült az apa felidézett mosolyában, a halványan előtűnő óhazai mesékben, egy szívhezszóló idegen, de mégis ismerős hegedűszó emlékében, egy sejtelmes, majd-alámerült Dunamenti falu kusza foszlányai, egy sohasem látott ámbitus és egy zengő hang, amely erről mesélt a victoriai eucalyptus; fák alatt. Alig két hetet töltött közöttünk. Mikor megállt a gondozott sír előtt és elolvasta a kétnyelvű sírkövet, sokan nem tudtuk, melyikük is az igazi vesztese a negyven éve elmúlt családi tragédiának : az egyedül maradt apa, vagy az anyánál maradt, ismeretlenségbe vándorolt és most hazatalált gyermek. Emlékeket, amiket itt feltalálni vélt, csak itt talált a magyar gyülekezet körében; néhány fénykép, egy pár kagyló a magányos, gyűjtő queenslandi évekből az elválás és egymás elvesztése után, és egy élő legenda Miklós bácsiról, amely változatlanul itt van velünk, közöttünk. Mi-
