Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
100 BETHLEN NAPTÁR hogy hűséggel őrizte a református egyház régi tradícióit. Mindez azt jelenti számunkra, hogy a kisebbségi sorsba jutott magyarság egyházai tisztábban megőrizték magukat, mint a magyarországiak. Ez részben érthető. Az államnak nem volt nagy szüksége a magyarok támogatására, sem Csehszlovákiában, sem Jugoszláviában, sem Romániában. Ezért az egyházban sem igyekezett olyan erős, belső ellenséget teremteni, mint Magyarországon. A KOMMUNIZMUS MINT AZ ORTHODOXIA TÁMOGATÓJA Az erdélyi magyar kisebbségi élet szempontjából nem jelentéktelen az a tény, hogy a második világháború után az erdélyi román görögkatólikus egyház újra egyesült a romániai orthodox egyházzal. Mindez nem ment ellenkezés nélkül. De a kommunista kormány az ismert receptet alkalmazta. Valutacsempészés és államellenes ténykedés címén perbefogott öt görögkatolikus erdélyi román püspököt. Ezt követően két főpapppal s többszáz pappal nyilatkozatot fogadtatott el az egyesülés tárgyában. A határozatot Kolozsvárott mondták ki 1948-ban. Ezzel a lépéssel a román orthodox nemzeti egyház magába ölelte az ötnegyedmilliós erdélyi görögkatólikus román egyházat ezerhétszázhuszonöt gyülekezetével, hétszáz papjával. így a románság éppen a kommunizmus alatt megvalósította Erdéllyel kapcsolatban a szinte soha nem remélt vallási egységet. Ezzel teljesült a nép egyik nagy nemzeti álma, amely századok óta lebegett előtte. A tanulság kézenfekvő: a vérségi kötelék, amelyre már Lukárys konstantinápolyi pátriárka is felhivta Bethlen fejedelem figyelmét egy levélben, amit a fejedelem hirtelen bekövetkezett halála miatt nem kapott kézhez, — ez a vérségi kötelék erősebbnek bizonyult a románság között, mint az erdélyi református kísérletezések vele szemben és a két és félévszázados kapcsolat Rómával. A ROMÁN ORTHODOXIA AZ EGYHÁZAK YILÁGTANÁCSÁBAN Az 1961. esztedei új-delhii világgyűlés óta a román orthodox egyház is az Egyházak genfi Világtanácsa tagegyházai sorába lépett. E tény következményeként a nyugatiak joggal várják, hogy az erdélyi protestáns egyházak kapcsolata a nyugattal javulni fog. Eddig azonban ennek még nincs nyoma. Az egyik svájci városban nemrégen meghalt egy erdélyi öreg magyar. Orvosságküldéssel segítette a faluja lelkipásztorát. Halála után egyideig tovább folytattuk a segítést a megkezdett úton. Később beajánlottam a lelkipásztort az Egyházak genfi Világtanácsa egészségügyi szolgálati osztályán és ezt megírtam a lelkipásztornak. A Világtanács illetékesei egyáltalán nem tudtak arról, hogy Romániába orvosságot lehet küldeni; a lelkipásztor viszont arra kért, hogy semmiféle szervet ne vegyek igénybe, mert ez neki bonyodalmakat jelentene. A külföldi egyházi szervekkel való kapcsolat tilalma tehát ma is valóság Erdélyben. A kommunisták sehol sem támogatják az egyházat. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a román orthodox egyház ne hódítson el ezután is lelkeket tőlünk. A fiatal, tetterős Jusztinián bukaresti pátriárkát már a kommunista rendszer emelte ki falusi lelkipásztori munkájából a román nemzeti egyház fejévé. Ma egyetlen orthodox vallású nép fővárosában sincs olyan sok templom, mint Bukarestben; sehol nem szerveztek a második világháború után annyi új kolostort, mint Romániában. Amelyik egyház csak azt tűzi ki céljául, hogy megtartsa, ami megvan, az a biblia ítélete szerint is elveszti azt. Amelyik egyház ennél többre néz, az elkerülhetetlenül hódít. Minden erős nemzeti vallás is hódító vallás. TEHER ALATT NŐ A PÁLMA Az erdélyi református egyház is épít. A háború után rendbehozta megrongált templomait, sőt itt-ott újakat épített. Kolozsvárott ma 8 templom, illetve istentiszteletre alkalmas helyiség van. Ma abban az emberellenes világban valóban nagyobb dolog egy vályog-imaházat építeni, mint nyugaton újra felhúzni a különböző népek segítségével a lebombázott katedrálisokat. Azt mondják, hogy a nép szinte
