Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Dél-Amerika
146 BETHLEN NAPTÁR arra is, hogy a Krisztust helyesen élő keresztyénségünk egyben a magyarságunk jövendője is. A délután folyamán az Egyházunk képviselői, Győry István gondnokkal az élen, valamint a Lorántffy Zsuzsánna Nőegyletünk számos tagja eljött a katholikusok által rendezett Szent István napi búcsúra. Az érkező gondnokunkat és dr. Kadicsfalvy lelkipásztort a Katholikus Egyházközség lelkésze Páter Dömötör Ede fogadta, mikor is mindkét lelkipásztor melegen megölelte és megcsókolta egymást. A búcsú nagyszerű rendezésben a Magyar Házban zajlott le. Az ünnepély fénypontja a “Gyöngyösbokréta” szereplése volt, kiváló betanításban és korhű öltözetekben. ügy vélem végére értünk ismertetőnknek. Talán sikerült Ízelítőt adnunk az olvasóközönségnek ennek a keresztyén magyar végvárnak a “Feltámadás Evangélikus Egyházközségnek”, — egy hónapot átölelő életéből. A számkivetettség sok fájdalmában, a minden változóban, egyetlen szilárd pont van csupán: Az Isten Krisztus aki örökké ugyanaz. Keresztyén testvéreink mindinkább felismerik ezt a tényt, amikor egyházközségekbe tömörülnek. Ne feledjük, Isten szolgálata, édes magyar anyanyelvűnk zöngéjén keresztül, egyben a magyar jövendő szolgálata is. Ez a keresztyénség pedig megkívánja tőlünk, hogy magunk is, fiatalságunk is több nyelven szólván megértse és megértesse magát a világ többi keresztyén népével. Mert ebben az eredőben is jobban szolgálja Istenét, keresztyénségét és magyarságának jövendőjét is. DR. KADICSFALVY JÓZSEF BRAZÍLIA A BRAZÍLIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ A brazíliai református egyház nagy terveit s kiterjedt munkáját a Bethlen naptár előbbi évfolyamai már ismertették, de nem irtuk meg azt, hogy a szép munka milyen sanyarú külső körülmények közt folyt olyan eredményesen. Erre a magyar eklézsiára illik a hasonlat: teher alatt nő a pálma. Nem ok nélkül viseli címerében a pálmát. A jövő évben lesz harminc esztendeje, hogy megérkezett ide a magyar református egyház misszionáriusa képen a lelkipásztor s megkezdte a szétszórt csontok összeszedegetését. “Vájjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!” (Ez. 37:3) és megéledtek, állának lábaikra. Szerveződtek a gyülekezeteink, épültek a templomaink, iskoláink. Voltak olyan gyülekezeteink, amelyek megerősödtek, életképesek maradtak, de voltak olyanok is, ahonnan a hívek más vidékre költöztek: például a Sao Paulotól közel ezer kilométerre levő Árpádfalva, ahol gyülekezet nélkül maradt egy kis kőtemplomunk. Mert az a helyi gyülekezet nevén volt, el sem is adhattuk azt. A paranai gyülekezeteink szervezésekor már tanultunk a példán s minden ingatlant a központi egyház (gyakorlatilag az egyházmegyéink) nevére Írattunk s igy ha ott is elköltözött egy-egy gyülekezet más telepre, az ott maradt iskolánkat — (mint a Bocskai telepen levőt) — eladhattuk s építhettünk belőle másutt, ahol akkor volt szükség a munka folytatása érdekében.
